Az 1956-os forradalom sok magyar sorsát döntően meghatározta. A Pataky családot Pécsről Vörösmartra sodorta, ahol a nagyszülők vártak rájuk. Pataky Ferenc a Drávaszögből később Svájcba költözött, nyugdíjaskora óta pedig Budapesten él feleségével.
Pataky Ferenccel vörösmarti pincéjében találkoztunk. A Pataky-pince megában is sokat mesélhetne. Még Ferenc nagyapjáé volt, aki korának elismert borásza volt. A nagyapa, Pilisi Ferenc halála után a pince ajtaja bezárult, gazdátlanul maradt. A szőlőt kivágták, a hordókat eladták vagy tönkrementek. Pataky és felesége elhatározták, hogy rendbe hozzák az épületet. Szőlészettel már nem foglalkoznak, de azért szívesen töltik itt az időt, és baráti összejöveteleket is tartanak.
Édesanyja révén Vörösmarthoz kötik gyökerei Pataky Ferencet, bár a magyarországi Kölkeden látta meg a napvilágot. A családja Pécsett építette fel az életét. Ez nem is volt olyan egyszerű az 50-es évek Magyarországán. Az országot határsáv választotta el Jugoszláviától, a Pataky családnak ahhoz is engedélyt kellett kérnie a pécsi rendőrségen, hogy meglátogassák a siklósi nagyszőlőket, hiszen ez a település a határsávban terült el. Arról nem is álmodhattak, hogy a jugoszláviai rokonokat is meglátogatják. Már azzal is veszélyeztették állásukat, hogy levelet váltottak.
„A bor csodákat tud tenni”
Nemcsak a történelmi helyzet nehezítette Patakyék életét, hanem a családi körülményeik is.
Ferenc és húga 1955-ben elveszítették édesapjukat. Édesanyjuk 32 évesen magára maradt a két gyerekkel. Az 50-es években, a rossz gazdasági viszonyok között nem volt könnyű a család eltartása, pláne egyedülálló anyaként.
Magyarországon tarthatatlan állapotok uralkodtak, és a vörösmarti nagyapa biztonságban szerette volna tudni lányát és unokáit. Pincéjében sokan megfordultak, közöttük olyan személyek is, akik fontos állami beosztásban voltak.
Az egyik belügyis ismerősével juttatta el levelét lányának Pécsre, melyben azt üzente, szeretettel várják őket. Pilisi Ferenc titokzatos ismerőse nemcsak küldöncként segített, személyesen csempészte át a családot a határon. Mikulás napján érkeztek Vörösmartra.
– Így kerültünk ide. A bor néha csodákat tud tenni, mi is megértünk egy ilyen csodát – emlékezett vissza Ferenc.
Vörösmart Pécs után új világ
A tízéves Pataky Ferencnek hatalmas változás volt, hogy Pécs, az ország egyik legnagyobb városa után Vörösmartra költöztek. Elhagyták a családi otthonukat személyes tárgyaikkal együtt, egy-egy táskát vihettek csak magukkal.
Ferenc olyannyira ragaszkodott tankönyveihez, hogy magával vitte őket Vörösmartra, a pedagógusok legnagyobb örömére, akik ezekben az években nem juthattak magyarországi kiadású könyvekhez.
Fájdalmas változásként élte meg a költözést, egyik napról a másikra kellett elválnia a pécsi osztálytársaktól, barátoktól.
– Nagy veszteség volt, hogy nem szánkózhattam többé a Rókus-dombon, elvesztettem a barátaimat, de helyettük idővel kaptam vörösmarti barátokat. Egy másik világba csöppentem. Nagyapámnak lovai voltak, és én nagyon szerettem a lovakat. Szerettem a Dunát, varázsszó volt az életemben. Itt tanultam meg úszni, naponta jártunk horgászni – idézte fel a régi emlékeket, melyek egész életében elkísérték. Megjegyezte, talán ezért is szeret visszajárni Vörösmartra.
Ég és föld volt a a két ország közötti különbség
A 40-es, 50-es évek fordulóján, a szocialista Magyarországon egymást jelentették fel a házastársak is, bizalmatlanság volt, eltűntettek, bezártak, deportáltak embereket. A néhány tehenes gazdákat kuláknak nevezték, kitiltották falujukból. A parasztokat tűzzel-vassal bekényszerítették a termelőszövetkezetekbe. Pataky siklósi nagyapja sokáig ellenállást tanúsított, míg végül börtönbe zárták. Miután kiengedték a hírhedt márianosztrai fegyházból, önként csatlakozott a termelőszövetkezethez. A börtönben ismerték a módját, hogyan kell „megpuhítani” a rendszer ellenségeit.
– Ma már nem is tudjuk eléggé megbecsülni azt a szabadságot, amiben élünk bárhol Európában – tűnődött Ferenc.
Az akkori jugoszláv vezetőség aránylag gyorsan belátta, hogy ezek a kényszerítések a szövetkezetbe nem hoznak eredményt, és nem ragaszkodott ahhoz, hogy a földművesek kolhozéletet folytassanak. Ennek köszönhetően jobb anyagi körülmények között éltek a baranyai, szlavóniai, meg a bánáti, bácskai parasztok is. Traktort, kombájnt vehettek, utazhattak is.
Vörösmartról Svájcba költözött
Pataky Ferenc csak néhány évet töltött Vörösmarton, ’60-ban Újvidéken kezdte a magyar gimnáziumot, majd jött a főiskola, és csak a 70-es évek elején tért vissza Vörösmartra. Innen ment ki 1973-ban Svájcba, Zürichbe dolgozni. Egészen a nyugdíjazásáig Zürichben élt, az ottani egyetemi klinikán volt laboráns.
– Nehezen hagytam ott Vörösmartot, melyhez képest Svájc ismét egy teljesen más világ volt. Nehezen szoktam meg azt az életmódot, amit ott magamra kellett kényszerítenem. De nem hal bele senki sem, ha egy kis rendet, fegyelmet tanul. Óriási különbség volt az akkori Vörösmart és Zürich között, de fiatalon az ember könnyen átvészeli. Ott is maradtam – mondta Ferenc.
Feleségével jelenleg Budapesten él, de gyakran járnak Zürichbe is, a gyerekeikhez, valamint Vörösmartra, a gyökereikhez. A világvárosok mellett fontos állomás számára a vörösmarti pince, amely az 1956-os forradalom idején a menedék volt.
– TATAI Igor
