Lázár Ferenc 1968 óta él Ausztráliában. A távoli kontinensen alapított családot, mára dédapává vált. A család mellett ausztráliai nemzettársaival is törődik, sokat köszönhet neki a brisbane-i magyar közösség. Szülőfalujában, Vörösmarton beszélgettünk vele, ahol nyolc évvel ezelőtt járt legutóbb.
Sok minden megváltozott azóta, hogy Lázár Ferenc utoljára látta szülőfaluját. Az utakat felújították, és a legtöbb lakóház sincs már a régi állapotában. Amikor pedig az 1968 előtti évekre emlékszik vissza, mintha nem is ugyanarról a faluról lenne szó.
Mára csak Újhelyiék maradtak a vörösmarti rokonok közül, akikhez hazalátogathat feleségével. Újhelyiéktől gyalog mentünk le Ferenc szülői házához. Útközben megmutatta a régi pálinkafőzde helyét, ahol annak idején éjjel-nappal ment a munka gyümölcséréskor. Kicsit odébb volt valamikor a pékség és az erdészet irodája. Továbbhaladva elsétáltunk egy romos épület mellett, amely régen kocsmaként üzemelt. Ezek ma már nincsenek, eltűntek, minden megváltozott.
A szülői házhoz, az öreg fakerítéshez érve a nosztalgia, az érzelmek is előtörtek.
– Ezt a házat még dédnagyapám építette, édesapám is itt született. A szüleim földműveléssel foglalkoztak, szőlőt termesztettek, kukoricát, búzát, mint a többi gazda. A földjeink még megvannak, kiadtuk őket bérbe, nem akartam „szétszórni” a szüleim egy életen át tartó munkával megteremtett örökségét – mondta Ferenc.
A ház ma már romos, elhanyagolt állapotban van. Gyerekei megkérték, addig hagyja meg eredeti állapotában, amíg az unokák nem látják. Jövőre talán sikerül megszervezni, hogy a fiatalabb családtagok is hazajöhessenek, és megláthassák, honnan származik a família.
– Elég sokan döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a jobb élet reményében, és a legtöbbünknek sikerült is, azonban egy ilyen elhatározás kompromisszummal is jár. Nekünk a honvággyal kell megküzdenünk. Egyesek azt mondják, hogy egy idő után elmúlik, de én nem osztom ezt a véleményt. Az infrastruktúrát szépen megcsinálták, a lakóházak viszont mennek tönkre. Itt a munkanélküliség okoz gondot, az emberek elveszítik a jövőbe vetett hitüket – fejtette ki Ferenc.
Hasonló okok miatt hagyták el szülőföldjüket a ’60-as években is azok a fiatalok, akik többre vágytak az akkori Jugoszlávia nyújtotta lehetőségeknél.
Nem akart párttag lenni
Ferenc 1968-ban, 19 éves korában döntött úgy, hogy Ausztráliába költözik. Idehaza azzal a feltétellel kaphatott volna munkát, ha belép a kommunista pártba, amit mindenáron el akart kerülni.
Akkoriban Kiskőszeg futballcsapatában rúgta a bőrt, és aktív tagja volt a vörösmarti ifjúsági vezetőségnek. Vörösmartnak akkor pénz és felszerelés híján nem volt futballcsapata. Ferencnek támadt egy ötlete: rendezzenek a vörösmarti búcsú alkalmából bált. A terv megvalósult, s olyan jól sikerült, hogy a mulatságból befolyt összeget felszerelésre költötték. Ferenc már sajnos nem játszhatott az új mezben, mire elkezdődött a szezon, addigra elutazott.
Már dédapa
Miután kiköltözött Ausztráliába, tizennégy évig nem látogatott haza. Családot alapított, az életet Melbourne-ben kezdték, majd a napsütötte Brisbane-be költöztek. Fontosnak tartotta, hogy gyerekeinek is átadja azt a nemzeti öntudatot, amit magával vitt a messzi kontinensre, gyerekei és unokái is szépen beszélnek magyarul. Ma már dédunokájának is örülhet, igazi nagycsaláddá váltak.
Ausztráliában először a szakmájában dolgozott, lakatosként, majd miután Brisbane-be költöztek, építkezési vállalatnál helyezkedett el.
– Most már a nyugdíjas éveimet várom, a vőm is mellettem dolgozik, lassan szeretném átadni neki a vállalkozást – mondta Ferenc.
Az épületek mellett a brisbane-i magyar közösséget is építette
Lázár Ferenc fontos szerepet töltött be a brisbane-i magyarság életében. Éveken keresztül vezette a városban működő magyar klubot, és nagy szerepe volt a klubház kibővítésében is. A 20 ezer négyzetméteren elterülő, nagy udvarral rendelkező, konyhával, vécével, zuhanyzóval felszerelt létesítmény a brisbane-i magyar klub tulajdonában van.
A közösség tagjai minden hétvégén tartanak összejöveteleket, havonta egyszer zenés mulatságot, péntekenként focimeccs van, vasárnaponként meg istentisztelet, ahova a reformátusokon kívül katolikusok is járnak.
Nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek érdeklődésének felkeltésére is, így számukra külön programokat szerveznek, színdarabokat tanítanak nekik.
– Arra törekszünk, hogy a gyerekeket minél fiatalabb korukban bevonjuk magyarságunk életébe, mert később már nem lehet – mondja Ferenc.
A brisbane-i magyar labdarúgócsapatot is edzette egy ideig. A szinte csak magyarokból álló csapat jó eredményeket ért el, régebben Sydney-be és Melbourne-be is jártak az ottani magyar csapatok ellen játszani, és jól szerepeltek a bajnokságban, ahol más nemzetiségűek ellen fociztak.
Brisbane-ben, amikor Ferenc odaköltözött, kb. 1800 magyart számláltak, a mostani adatok szerint pedig már 10 ezer magyar lakosa is van. Ferenc büszke arra, hogy az egyáltalán nem kis város magyarjai mégis „elférnek” egy klubban, közösségüket az egyetértés, nem pedig a széthúzás jellemzi.
{fcomments}
