Az Economica Hungarica Alapítvány (EHA, Eszék) hungarikumokat népszerűsítő programsorozatának keretében ezúttal a nemezelés ősi mesterségével ismerkedhettek meg a horvátországi magyar közösségek tagjai.
Az EHA nemezelést bemutató programsorozata összesen öt alkalomból állt. Két foglalkozást Zágrábban szerveztek meg a Liszt Intézet közreműködésével: az egyik a horvát anyanyelvű érdeklődőket szólította meg, a másik pedig kisiskolásoknak kínált kézműves élményt. A vukovári alkalom megszervezésében a Vukovári Magyarok Egyesülete, Szentlászlón a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület működött közre, míg Pélmonostoron a Baranyai Magyar Katolikus Nőegylet biztosította a helyszínt és segítette a program megvalósítását.
Az alapítvány számára a nemezelés bemutatása egy nagyobb, hungarikumokat népszerűsítő projekt része, melyet az anyaország támogatásával valósítanak meg. Korábbi programjaik során a Fiumei Magyar Napokhoz kapcsolódva a lángost és a táncházat népszerűsítették, egy másik kezdeményezés keretében pedig a magyar akácra és akácmézre irányították a figyelmet, többek között a magyar óvodákban. A mostani sorozat középpontjában egy ősi kézműves eljárás áll, amely a magyar népi kultúra és a pásztorhagyományok fontos része.
– Programunk célja nem pusztán az ismeretterjesztés, hanem a közösségépítés is. A közös alkotás alkalmat teremt a találkozásra, a tapasztalatcserére, miközben a résztvevők olyan technikákkal ismerkednek meg, amelyeknek napjainkban is van létjogosultságuk – nyilatkozta lapunknak Fór-Tiffán Teodóra, az EHA projektkoordinátora.
Ősi technika, sokoldalú alapanyag
A műhelyeket Haász Gabriella magyarországi nemezkészítő vezette, aki a hagyományos vizes nemezelés és a száraz, tűnemezeléses technika oktatásával is foglalkozik.
– A nemezelés története évszázadokra, sőt évezredekre nyúlik vissza. Egy régi legenda szerint az első nemez Noé bárkáján keletkezett, amikor az állatok szőre a nedvesség és a taposás hatására összetömörödött. A pásztornépek idővel felismerték, hogy a gyapjúból sűrű, meleg és tartós anyag készíthető – mondta a műhelyvezető.
Hozzátette, a nemezt egykor számos célra használták: nyeregtakarók, süvegek, ruhadarabok, sőt sátrak is készültek belőle. Napjainkban a kézművesség és az iparművészet területén szintén népszerű alapanyag, amelyből ékszerek, táskák, lábbelik és különféle dísztárgyak születhetnek.
Haász Gabriella mintegy tizenöt éve foglalkozik gyapjúval. Elmondása szerint a gyermekein keresztül, az óvodai közegben találkozott először a technikával, és az anyag tapintása, valamint a színek világa azonnal magával ragadta.
Közös alkotás a pélmonostori Magyarok Otthonában
A pélmonostori műhelyen szép számban jelentek meg az érdeklődők, két csoportban formáztak színes gyapjúból virágokat.
– A nyári időszakban nem tartottunk kézműves foglalkozásokat, többnyire csak beszélgetni jártak össze tagjaink, ezért nagy örömmel fogadtuk a kezdeményezést. A nemezelés sokunk számára újdonságot jelentett – nyilatkozta lapunknak dr. Sičajmov Ibolya, a Baranyai Magyar Katolikus Nőegylet elnök asszonya.
Az egyesület az őszi és téli időszakban még számos közösségi programot szervez, legközelebb mindenszentekre készítenek koszorúkat, majd a Márton-napi program következik, s az adventi műhelyfoglalkozásokkal zárul az év.
