Van, aki bélyeget gyűjt, más szalvétákat, a vörösmarti Premuž Rozália pedig süteményreceptekből szedett össze egy könyvre valót. Régi hobbija a sütés-főzés, valamikor a lakodalmi előkészületekben is rendszeresen részt vett, és otthon is mindig kitett magáért a konyhában. Tapasztalatait és receptgyűjteményét elsősorban unokáinak szánja, de mindenki másnak is, aki tanácsot kér tőle.
– Kislány koromban mindig szívesen sürgölődtem a konyhában a nagymamám körül. Tőle örököltem a sütés-főzés szeretetét – meséli Rozi néni, miközben kézzel írt receptes könyveit mutatja.
Néhányat ő írt tele, de vannak hagyományos sütemények receptjeit őrző régebbiek is, amelyeket nagymamájától örökölt.
Ezek azok a fajta receptek, amelyekhez az otthoni dolgokban – mint a gyümölcs, lekvár, tejtermékek – kívül legfeljebb cukorra és csokoládéra volt szükség.
– Odahaza mindig volt dió és lekvár, ehhez még csak csokoládé és cukor kellett, s már meg is volt minden alapanyag a zserbóhoz, ami nagyon népszerű, de a krémes és a rácpite is ott vannak gyerekeim, unokáim kedvencei között – mondja Rozi néni, hozzátéve, nemcsak ünnepnapokon került sütemény az asztalra, hanem a vasárnapokra is készült diós, almás, meggyes keltkalács vagy pite.
Hűtőszekrény nélkül
Mivel valamikor nem volt hűtőszekrény, ezért elsősorban olyan süteményeket készítettek, amelyek gyorsan elfogynak vagy tartósak. Ilyen a darálós keksz és a linzer, amelyeket eldobozoltak, hogy sokáig frissek maradjanak. Rozi néni még mindig ereklyeként őrzi nagyanyja drótra fűzött, különböző formájú tésztaszaggatóit.
Ha már az eszközöknél tartunk, korábban nem léteztek olyan elektromos készülékek, mint amilyen például a kézi mixer, helyette habverőt használtak – Rozi néni ma is ezt részesíti előnyben.
Kipróbálja az újabb recepteket is
A „nagyon régi recepteken” kívül, ahogy egyik füzete címlapján szerepel, újabb fajtákat is szívesen kipróbál. Nem hagyja ki Borbás Marcsi főzőműsorát, de Képes Újságunk receptjeit is gyűjti, ki is próbált már közülük néhányat, legtöbbször elégedett a végeredménnyel.
– Előfordul, hogy olyan alapanyagokra is szükség van, amelyek nem találhatók meg a polcomon, akkor ezeket meghozatom a családtagjaimmal. Nem igazán válogatok, mindent szívesen elkészítek, viszont a cukorbetegségem miatt csak mértékkel fogyasztom az édességeket – tudtuk meg Rozi nénitől.
A sütésben mindig precízségre törekszik, így tanulta nagyanyjától. Mivel édesanyja elsősorban a családi gazdaságban dolgozott, így nagymamájától sajátította el a konyhai trükköket.
Besegített a lakodalmi előkészületekbe
Rozi néni parasztcsaládban nőtt fel. Fiatalon férjhez ment, Karócán, a Vörösmart árterületi határrészéhez tartozó réten éltek. Nyolc és fél hektár földet műveltek, lovat, tehenet, bikákat tartottak, minden munkából kivette a részét, ami akadt a háztáji gazdálkodásban.
A kinti munkák mellett azért mindig jutott ideje sütés-főzésre is, a vasárnapi többfogásos ebédekre, és sütemény is gyakran került az asztalra. Mindig szeretett a konyhában ügyeskedni, ezt a szélesebb közösség is felismerte, sokszor hívták, hogy segítsen a lakodalmi előkészületekben.
– Nagy összefogást igényelt egy-egy lakodalom. Összehordták a fatüzelésű sparhelteket, ezeket sütésre használtuk. Egy lagzihoz legalább egy hét kellett. Már vasárnap elkezdtük gyúrni a levestésztát, csütörtökig elkészültek a sütemények is a rozmaringkötőre. Akkor aztán újból sütöttünk a lagzira – emlékezett vissza a régi, szép nagy lakodalmakra, amelyeken elsősorban nem a sütemények, hanem az ételek elkészítése körül tette hasznossá magát.
Ma is szívesen tesz-vesz a konyhában. Ideje egy részét azzal tölti, hogy lejegyzeteli a régi és újabb recepteket, amelyeket tovább ad gyerekeinek, unokáinak, a süteménykészítés szeretetével együtt.
