Múlt heti számunkban már szerepelt Motorcza Gyula, aki Krúdy Gyuláról tartott előadást a Media Hungarica által rendezett irodalmi esten, azonban kevés szó esett írói pályafutásáról, utazási és vadászélményeiről.
Motorcza Gyula budapesti író, egyetemi tanár, világjáró, vadász. A vadászathoz való hozzáértését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kanadában vadászati, természeti és környezetvédelmi miniszterelnöknek választották, melyre pályázat útján lehetett jelentkezni. Annak ellenére, hogy tréfának szánta a jelentkezést, megfelelt a feltételeknek – az sem volt kizáró ok, hogy nem kanadai állampolgár.
Már gyerekkorában tudta, hogy ha majd felnő, világutazó és neves író lesz, vadászként pedig világrekorder vadakat fog elejteni, és a tévében is szerepelni fog, mint a híres emberek. Ezeket a terveket egyik iskolai dolgozatában is megfogalmazta, melynek az volt a témája, hogy ki hogyan képzeli el magát a jövőben. Tanára botrányt csinált, mert a leírtak nem feleltek meg az akkori politikai-nevelési elveknek. Amikor 2000 augusztusában bemutatták a tévében mint vadászt, orientalistát és világutazót, Motorcza írt volt tanárának egy levelet, hogy ne felejtse el bekapcsolni a tévét…
Vadászként beutazta a világot, 55 országban járt eddig, úti céljainak két legtávolabbi pontja Kamcsatka és Chile volt. Az argentin-chilei határon világrekorder pumát lőtt. Európán belül Lengyelországban vadászik a legszívesebben, az ország vadászkastélyai közel állnak a szívéhez. Világviszonylatban pedig Alaszka a kedvenc helye, ahol sűrűbb a vadállomány, mint a lakosság. Magyarországon a somogyi erdőkben szokott vadászni. Bár Budapesten is van lakásuk, ideje nagy részét Somogydöröcskén tölti.
Motorcza elsősorban írónak tartja magát. Több mint 20 éve a Magyar Írószövetség tagja, és eddig összesen 37 írása jelent meg, ebből öt vadászkönyv. Az Indul a vadászház c. kötete 5 kiadást ért meg, több mint 15 ezer példányban, melyben észak- és dél-amerikai kalandozásait örökíti meg. Történelmi témájú könyveit komoly kutatómunka után írta. Mielőtt Auschwitzról írt volna, hosszabb időt töltött ott, mielőtt a 2. magyar hadseregről, elutazott a Donhoz, és végigjárta a katonák 250 kilométeres útját. Horvátországban is többször megfordult már. Az országhoz való kötődését még erősebbé teszi, hogy nagyapja horvátországi származású, ezért mindig szívesen látogat el a tengerpartra és a volt monarchia városaiba is.
{fcomments}
