Menyhalfogó versennyel zárta a 2017-es évet a Pélmonostori Sporthorgász Egyesület és a szintén ottani vadász- és sporthorgászbolt a kiskőszegi Zöld-szigeten. A decemberi megmérettetés legnagyobb menyhalát a csúzai Pinkert Ákos fogta – vele beszélgettünk a versenyről, horgászatról, valamint a rejtélyes és titokzatos menyhalról.
A menyhal az egyik legtitokzatosabb és legértékesebb halunk, a tőkehalak egyetlen édesvízi képviselője. Télen, a jeges vízben, amikor már minden más halfajta lelassult, a – népies nevén – menyus akkor igazán aktív, s a téli kalandokra éhes horgászokat jutalmazza kapásaival.
Ilyenkor rendezik a menyhalfogó versenyeket is azoknak a horgászoknak, akik télen sem rakják el felszerelésüket.
A Pélmonostori Sporthorgász Egyesület a szintén ottani vadász- és horgászbolttal közösen december végén rendezett menyhalfogó versenyt a kiskőszegi Zöld-szigeten, ami egyben a horgászegyesület idényzárója is volt.
A versenynek nem voltak szigorú szabályai, a résztvevők maguk választhatták ki a horgászhelyüket a másfél kilométeres pályán, a halfogást és a zsákmánnyal való bánásmódot viszont szigorúan szabályozták, amihez mindenki tartotta is magát. Annak ellenére, hogy december végén zajlott a verseny, a kellemes, szélcsendes időjárás kedvezett a résztvevőknek. Köztük volt Pinkert Ákos is, aki gyerekkora óta horgászik, az év minden szakában, és nagy tapasztalatra tett szert a menyhalfogás terén is.
– A versenyszezon kezdetétől szinte minden hétvégén horgászbotot ragadtam, néhány megmérettetésnek pedig a szervezésében is részt veszek. Így történt ezen a menyusfogó versenyen is, ahol a magyarországi résztvevők beszervezéséért voltam felelős – mondta a csúzai horgász, hozzátéve, hogy magyarokon és horvátokon kívül német, osztrák, szerb és bosnyák résztvevői is voltak a versenynek.
Közel egykilós volt a zsákmány
Ő fogta a verseny legnagyobb menyhalát, egy közel egykilós példányt. Még a verseny kezdete előtt kijelentette, ha ő nyeri meg, lemond a díjról. Szavát betartva kisorsoltatta a nyereményét, és átadta egy szerencsés sporttársának, mert úgy érezte, a körülmények alapos ismerete miatt előnye volt a többi résztvevővel szemben, ezért nem lenne sportszerű megtartania a díjat. Ákos a horgászatban igazi mesternek számít, sokan kérnek tőle tanácsot.
– Horgászpályafutásom 5-6 éves koromban kezdődött a csúzai Vízálló nevű falurészben Laci bátyám irányításával, majd 8 évesen nagyapám, Pinkert Ferenc elvitt az első nagy horgászatra a Puskás nevű 240 hektáros, vadvíz jellegű víztározóra. Több halat is fogtam, de egy 840 grammos kárász örök szenvedéllyé formálta az akkor bontakozó kedvtelésemet. Minden vasárnap vízen voltunk egy tapasztalt horgászok alkotta csapattal, sok tanácsot kaptam a többiektől, s a beszélgetésekből kialakítottam a saját technikámat, ami a mai modern feeder-technika elvén alapul. Néhány év múlva már egyedül vágtam neki a vadvizeknek – osztotta meg velünk Ákos horgászpályafutásának kezdeteit.
Elmondta, számára sohasem volt fontos, hogy milyen halra horgászik, azért néhány halfaj belopta magát a szívébe.
– Tavasszal kárászra, nyáron harcsára, ősszel márnára, télen pedig a menyhalra vetem ki elsősorban a horgaimat a legszívesebben. A legkülönösebb ezek közül a menyhal, rejtőzködő életmódjával és azzal, hogy igazán télen aktív, ezért csak a legelszántabb horgász találkozhat vele – tudtuk meg Ákostól.
Ebben a szezonban már hatvanöt menyhalat fogott, ebből tizenkettő 1 kg feletti volt, a legnagyobbnak pedig 1862 gramm volt a súlya.
