Ünnepi istentisztelet és bensőséges közösségi esemény keretében avatták fel a megújult nagypiszanicai református templomot, amely nem csupán egy felújított épület, hanem a nyugat-szlavóniai magyarság több évszázados jelenlétének fontos jelképe is; a renoválást a horvát és a magyar kormány a HMDK közbenjárására támogatta.
Advent küszöbén, karácsonyra készülve nem csupán az ünnepvárás csendje járta át a Bilogora hegység lankái között megbúvó települést, hanem valami mélyebb, ritkán megélhető közösségi öröm is. Ünnepi istentisztelet keretében felszentelték a megújult nagypiszanicai református templomot – azt az 1903-ban épült, műemlékvédelem alatt álló épületet, amely több mint száz éve nemcsak falakat, hanem identitást, hitet és megmaradást jelent a nyugat-szlavóniai magyarság számára. Nem véletlen, hogy Nagypiszanicát „a három templom falujaként” is emlegetik. Egy olyan hely ez, ahol katolikusok, ortodoxok és reformátusok élnek egymás mellett – nem statisztikai adatként, hanem megélt mindennapokban. A felújított református templom most ismét méltó része ennek a közös szellemi térnek.
A megújult templomban a szombati hálaadó istentiszteletet a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház szervezte. Az eseményen nemcsak református hívek vettek részt: a padsorokban ott ültek más felekezetek képviselői, helyiek és vendégek Magyarországról is. Fredi Pali, a Nagypiszanicai járás elöljárója beszédében nem rejtette véka alá érzelmeit. Úgy fogalmazott: a templom megújulása „a legnagyobb öröm és ajándék”, különösen karácsony előtt. Köszönetet mondott Horvátország és Magyarország kormányának, valamint Jankovics Róbert parlamenti képviselőnek, úgy fogalmazva, hogy „mi itt nem csupán egy projektet ünneplünk, hanem azt is, hogy visszakaptuk a büszkeségünket”.
Végvár a magyar szórványban
A templomfelújítást Horvátország és Magyarország kormánya közösen finanszírozta. A felújítási szerződést 2023 júniusában írták alá ünnepélyes keretek között. Nacsa Lőrinc, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára az avatáson úgy fogalmazott: „Ez a templom egy végvár a magyar szórványban.” Felidézte, hogy az épület állapota korábban rendkívül rossz volt, a tető beázott, a szerkezet veszélybe került, mégis volt ereje a gyülekezetnek és a közösségnek hinni abban, hogy érdemes megmenteni. Kiemelte: ha ezekre a végvárakra figyelnek, és a közösséget hitben is erősítik, akkor a megmaradás esélye is nagyobb lesz.
„Láttuk az eget a tetőn keresztül”
Jankovics Róbert, a horvátországi magyarok parlamenti képviselője drámai képet idézett fel: néhány évvel ezelőtt ottjártukkor a templom padlásán tátongó lyukon keresztül szó szerint látszott az ég. A beázások miatt fennállt a veszélye annak is, hogy az épület egy része beszakad. „Hároméves út végén állunk ma itt” – mondta, hangsúlyozva, hogy ekkora volumenű projekt nem valósulhatott volna meg csak egyetlen ország támogatásával. Köszönetet mondott mindkét kormánynak, a helyi közösségnek a türelemért, és kiemelte: Belovár–Bilogora megyében alig több mint hatszáz magyar él, így minden ilyen beruházás reménysugár a szórvány számára, ellensúly az asszimiláció erős sodrásával szemben.
„Ez az a nap, amit az Úr szerzett”
Az istentiszteleten Szenn Péter püspök a templom megújulását Isten ajándékaként értelmezte. Kiemelte: sokan csak a végeredményt látják, a világító falakat és a letisztult belső teret, de mögötte rengeteg munka, odaadás és hit húzódik meg. Méltatta a mesterek lelkiismeretes munkáját, a politikai és egyházi összefogást, valamint azt a közvetítő szerepet, amelynek köszönhetően újabb templomok felújítása is kilátásban van Horvátországban – reformátusok és katolikusok számára egyaránt.
Három templom, három felekezet – egy közösség
Az ünnepségen részt vett Vjekoslav Huzjak, belovár-bilogorai katolikus püspök, Milomir Gvojić pravoszláv parókus és Predrag Gazibara, az evangélikus közösség képviselője is. Jelenlétük nem protokolláris gesztus volt, hanem annak bizonyítéka, hogy Nagypiszanicán a vallási sokszínűség együttélést jelent. A horvát kormány részéről Šime Jerčić, a Vallási Közösségekkel Foglalkozó Bizottság Hivatalának vezetője vett részt az eseményen, kiemelve: a templom évtizedeken át nemcsak református híveket, hanem más felekezetűeket is befogadott, ezért különösen fontos, hogy most megújulva szolgálhat tovább. Fredi Pali járási elöljáró beszédének egyik legerősebb momentuma az volt, amikor felidézte: a templom építésénél 1903-ban is több felekezet és nemzet tagjai dolgoztak együtt. Most, több mint száz évvel később, ugyanez a szellem tért vissza.
Könyv, emlékezet, élő kapcsolatok
Az ünnepség részeként bemutatták Lábadi Károly Reformátusok Nagypiszanicán című kötetét, amely a bilogorai magyarság és a református közösség történetét dolgozza fel. Debrecenből pedig különleges ajándék érkezett: Czeglédy Mária, az egykori református lelkész unokája egy kelyhet és kenyérosztó tálcát adományozott a templomnak – élő kapocsként múlt és jelen között. A templomavatáson dr. Demcsák Csaba, Magyarország zágrábi nagykövete, Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja, dr. Császár Zoltán, eszéki magyar konzul és Tanja Novotni Golubić, Belovar-Bilogora megye zsupánhelyettese is jelen volt.
A nagypiszanicai református templom ma már nemcsak megmentett műemlék, hanem annak a bizonyítéka is, hogy egy kis létszámú közösség is képes megőrizni önmagát, ha van hite, összefogása és külső támogatása.
