A „BŰNÜK” AZ VOLT, HOGY A HMDK-HOZ TARTOZTAK!
A következő hetekben azon 14 (HMDK-s) horvátországi magyar szervezet vezetőjével beszélgetünk, amelyeket 2012-ben – teljes mértékben ok nélkül – kizártak a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatási rendszeréből, semmibe véve azt a tényt, hogy ezek az egyesületek több évtizedes múlttal rendelkeznek, és szorgalmasan dolgoztak magyarságunk megmaradásáért. Működésükkel és az állami támogatások felhasználásával kapcsolatban soha semmilyen kifogás ellenük fel nem merült, mégis lenullázták őket. Sója Dénes, a horvátországi magyarság akkori parlamenti képviselője a Kisebbségi Tanács tagjaként szó nélkül tudomásul vette a tragikusnak nevezhető fordulatot, mi több, szavazatával támogatta azt, hogy ezek a magyar egyesületek egyetlen lipa támogatást se kapjanak az országos Kisebbségi Tanácstól. Az egyesületek egyetlen bűne az volt, hogy a HMDK-hoz tartoztak.
A 2012-ben kisemmizett egyesületek közé tartozik a HMDK pélmonostori alapszervezete és a Baranyai Magyar Katolikus Nőegylet is. Mindkettőt szinte lebénította a Kisebbségi Tanács döntése, és a mai napig nem tudtak visszatérni a régi kerékvágásba.
A HMDK pélmonostori alapszervezete és a Baranyai Magyar Katolikus Nőegylet a kisváros magyarságának megmaradásáért dolgozott/dolgozik 2000-től. Kereteik között amatőr művészek szekciót és könyvtárt működtettek, a városi magyar kisebbségi önkormányzat résztámogatásával hétvégi óvodát indítottak, Márton-napi rendezvényük pedig a város kiemelt kulturális eseményévé vált. Évente több különböző témájú kiállítást, előadást és egyéb, a magyar kultúrával kapcsolatos rendezvényt szerveztek a Drávaszög egyetlen városa magyarságának önazonosságban való megmaradása érdekében.
– Derült égből villámcsapásként ért bennünket a döntés. Különösen azután, hogy 2011-ben még 61 ezer kúnás összeggel támogatta egyesületeink rendezvényeit az országos Kisebbségi Tanács, 2012-ben pedig egyetlen lipát sem kapunk aktivitásainkra. Kisemmiztek bennünket. Ezzel szemben a Juhász Sándor vezette Pélmonostor Kultúregyesület – amely 2011-ben hozzánk hasonlóan 60 ezer kúna támogatást kapott – 2012-ben már 70 ezer kúna támogatásban részesült. Természetesen tudtuk, hogy mi és ki állt a döntés mögött, de teljesen tehetetlenek voltunk, hiszen az országos Kisebbségi Tanács döntései ellen fellebbezni nem lehet. Sajnos azonnal korlátoznunk kellett az összes aktivitásunkat, újratárgyalni a házbérletet. Szomorú és kiábrándítóan nehéz napok voltak azok. Ha nem lett volna a tagságunk példaértékű összefogása és talán azóta sem látott tenni akarása, ma már nem léteznénk szervezett formában. A lehetetlen körülmények között is megtartottuk legfontosabb rendezvényünket, a Márton-napot és egyéb kisebb rendezvényeinket is, de a 2012 előtti működési szintre soha nem tudtunk már visszatérni. Végül is az, amire Sója Dénes szavazott, az ő szempontjából nem volt eredménytelen, meghozta rendkívül keserű gyümölcsét – nyilatkozta lapunknak Kovács Ferenc, a HMDK pélmonostori alapszervezetének akkori elnöke.
A Magyar Katolikus Nőegylet kálváriája:
2010-ben városi kitüntetés munkájukért, 2012 tavaszán Sója Dénes megszavazza, hogy egyetlen lipa támogatást se kapjon az egyesület Zágrábból!
Öt évvel ezelőtt Pélmonostoron két HMDK-s tagszervezetet is lenulláztak: a Magyar Katolikus Nőegylet sem kapott támogatást. A döntés igazságtalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Nőegylet volt az első magyar egyesület Pélmonostoron 2010-ben, amely városi kitüntetésben részesült eredményes munkájáért.
– Nem értjük, hogy kit zavarhatott az az évi három rendezvényünk, amelyeket több éven át anyagilag támogatott az országos Kisebbségi Tanács. Mi összejöveteleket, kiállításokat szerveztünk, politikával soha semmilyen formában nem foglalkoztunk. Ez távol állt tőlünk. De ez nem számított a döntéshozóknak Zágrábban, akik között egy magyar ember, Sója Dénes is ott volt, és akik minden indok nélkül azt az évi 13 ezer kúnát is megvonták tőlünk.
Állami támogatást azóta sem kapunk, hiába pályázunk már hat éve. Mérhetetlen és pótolhatatlan kárt okoztak nekünk ezzel, emiatt sosem tudtunk visszatérni a régi kerékvágásba. Nemcsak a rendezvényeink megtartását nehezítették meg, illetve lehetetlenítették el, hanem a MESZ-es ellenszervezet aktivistái átcsábították a tagságunk egy részét, mondván, hogy „nálunk úgysem történik semmi”. Ami persze közel sem felelt meg az igazságnak, de sajnos ekkora anyagi túlerővel szemben mi nem tudtuk felvenni a harcot – nyilatkozta lapunknak Bábli Mária, a Magyar Katolikus Nőegylet elnöke, aki hozzátette azt is, az különösen szíven ütötte, amikor a pélmonostori MESZ-es intézmény vezetője, Sipos Zsivics Tünde 2013 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy „a Bethlen Gábor Alapítvány ne utalja át nekik a jóváhagyott támogatást, mert hogy azt nekik nem kifizetődő felhasználni”. – Tehát annyi pénzük volt, hogy már nem fért a zsebükbe, miközben nekünk annyi sem, hogy a villanyszámlát kifizessük. Mindettől függetlenül tettük és tesszük a dolgunkat. Ami történt, az Sója Dénes lelkén szárad. Hihetetlen, hogy egy magát magyarnak valló ember ilyen döntés meghozatalát támogassa. Jó érzés, hogy most végre egy valóban összmagyarságban gondolkodó parlamenti képviselőnk van, akire számíthat az itt élő magyarság, nem úgy, mint MESZ-es elődeire – szögezte le Bábli Mária.
