Az afrikai sertéspestis (ASP) meggátolása érdekében múlt hét folyamán megkezdték a sertések leölését Kácsfaluban: az intézkedés több mint kétszáz családi gazdaságot – mintegy másfélezer sertést – érint, a közhangulat gyászos, az intézkedés mindenkit megviselt. A járvány az Erdődi járás területén is terjed, de nem ok nélkül aggódnak az egyelőre érintetlen területek állattenyésztői is.
A drávaszögi Kácsfaluban (Jagodnjak) július 10-én, a szomszédos Bolmány (Bolman) településen július 11-én állapították meg az afrikai sertéspestis (ASP) jelenlétét a házisertés-állományban. A zágrábi Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium ezt követően, a járvány terjedésének a meggátolása érdekében szigorúan korlátozott területté nyilvánította a Kácsafalusi járást, továbbá rendeletet adott ki, mely tiltja a disznótartást, és előírja az összes sertés megsemmisítését a járás területén.
Kácsfaluban szinte minden háznál tartanak sertést, hagyomány a kolbász- és kulenkészítés, kulenfesztivált is rendeznek a járási napok keretében, erre a tevékenységre építette imázsát a falu.
A rendelet több mint kétszáz gazdaságot érint, mintegy másfélezer sertés leölését vonja maga után. A tömeges eutanáziát július 28-án, múlt hétfőn kezdték meg állatorvosi felügyelettel.
A rendelet érthetően a lakosok heves tiltakozását váltotta ki, a helyi állattenyésztők az első napon a helybéli állatorvosi rendelőnél békés tüntetéssel próbálták meggátolni jószágaik elpusztítását.
Nagy felháborodást váltott ki belőlük, hogy csupán a legkorszerűbb, több ezer sertést tartó telepeket mentesítik az állatok elpusztítása alól, amelyek a minisztérium közleménye szerint magasabb szintű biztonsági előírásoknak felelnek meg. Az említett 4. kategóriába a környéken egyedül a Belje Rt. vállalat farmja tartozik, a Kácsfalusi járásban tehát egyetlen sertéstelep sem úszta meg a végrehajtást, miközben a 3. kategóriába tartozó gazdaságok is egyre komolyabb bio-biztonsági elvárásoknak voltak kötelesek megfelelni – mint utólag kiderült, feleslegesen.
A kácsfalusi járási vezetőség megpróbált közbenjárni a gazdák ügyében az illetékes minisztériumnál, kérvényezte, hogy végezzenek laboratóriumi vizsgálatokat, s egészségesnek nyilvánított jószágok esetén halasszák el az eutanáziát, de nem jártak sikerrel.
„Nekünk is, akiknek kevés volt, nagyon nehéz, hát még azoknak, akik ebből élnek…”
A kácsfalusi Sági házaspár sertést csak saját részre tenyészt(ett), két jószágukon kedden hajtották végre az eutanáziát.
– Nekünk is, akiknek kevés volt, nagyon nehéz, de hát akkor azoknak, akik ebből élnek, milyen nehéz lehet? – teszi fel a költői kérdést Sági Mária.
Rokonaiknál 25 jószágot öltek le, köztük két hasas kocát, tizennyolc malacot, plusz a hízókat.
– Megvettük a takarmányt és a jószágokat is, mi neveltük őket, sok-sok energiát, időt és pénzt áldoztunk a tartásukra. Közben odafigyeltünk, hogy megfeleljünk az előírásoknak, mindhiába. A rendeletet kiadták és végre is hajtották – mondja Sági Mária, hozzátéve, a kiérkező állatorvosok tőlük is, mint valószínűleg mindenkitől, megkérdezték, beleegyeznek-e a végrehajtásba.
Mária kérdésére, hogy számít-e a beleegyezésük, azt a választ kapták, hogy az eutanáziát így is, úgy is végrehajtják. Ahol ellenállásba ütköznek, ott rendőri közbenjárást kérnek.
Az állam állítólag kártérítést fizet a károsultaknak, 1,5 eurót a jószág kilójáért, de ha azt vesszük, hogy a malac húsának kilója 5 euróba kerül, ez édeskevés.
A közhangulat gyászos, a gazdaságok romokban, s ami talán a legrosszabb, hogy az érintettek a perspektívát veszítették szem elől, ugyanis a rendelet értelmében a Kácsfalusi járás területén egy évig biztosan nem tenyészthetnek sertést. A helyiek számára a sertéstartás noha nemcsak tradíció, hanem sokaknak elsődleges megélhetési forrás, mégis elment a kedvük e tevékenységtől egy életre, hiszen senki sem garantálja számukra, hogy nem ismétlődik meg az eset, ami ellen védtelenek.
A sertéspestis Erdődöt is elérte
Az afrikai sertéspestis a kelet-szlavóniai Erdődöt (Erdut) is elérte, egyelőre nem a járás teljes területét, néhány gazdánál azonban már megsemmisítették a sertésállományt.
– Amikor elhullott az egyik jószágom, a kiérkező állatorvosok megvizsgálták a tetemet és az élő sertéseket is. Miután megállapították a betegséget, leölték mind a tizenhárom jószágunkat – nyilatkozta lapunknak Hugyik Imre, hozzátéve, fel voltak készülve az intézkedésre, amikor a sertéspestis elérte Almás területét és a közeli Vajdaságban is felütötte a fejét, tudták, hogy nem fogják megúszni.
– Egy rendkívül agresszív betegségről van szó, az olyan kis tenyésztők, mint mi, nem hiszem, hogy tudnak ellene védekezni. Elég, ha csak a jószágok közé egy madár berepül, amely korábban rászállt egy elhullott vaddisznóra, és már meg is van a baj – mondja Hugyik gazda.
Hogy a vadgazdaságot sújtja a járvány, nem kérdés, látszik a mezőgazdasági fölterületeiken is, hogy nem hagynak nyomot maguk után a vaddisznók, nincsenek csapások, nem tapossák le a gabonát.
– Katasztrofális az idei év a mezőgazdasági termelők számára: úgy kezdődött, hogy elfagyott a kajszitermés, azután a nyári aszály következett, valamennyi mezőgazdasági kultúrát csapás sújtja – mondja, hozzátéve, bele sem mer gondolni, mi lesz egy esetleges jégverés esetén, vagy ha jövőre is hasonlóan rossz év köszönt be.
A sertéspestis kapcsán megjegyezte, nincs új a nap alatt, régen is sújtotta járvány az állatállományt, és hasonló módon ért véget, mint most. Ahogy régen, úgy most is újrameszelik az ólakat, aminek fertőtlenítő hatása van. Várják a sertéstenyésztés engedélyezését, s bíznak benne, hogy a kártérítésből futja majd az ólak benépesítésére.
Az afrikai sertéspestis vírusellenes állatgyógyászati készítményekkel nem gyógyítható, és az állatok védőoltására engedélyezett, hatékony oltóanyag (vakcina) sem áll rendelkezésre. Vírusa iránt a házi sertés és a vaddisznó minden életkorban fogékony, és a megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak. A sertéspestis az embert nem betegíti meg, ezért közegészségügyi jelentősége nincs, viszont nagy gazdasági kárt okoz, mert a kórt csak szigorú igazgatási/rendészeti intézkedésekkel és jelentős anyagi áldozatok árán lehet felszámolni. Ugyanis a fertőzött és a velük kapcsolatba került állományok valamennyi egyedét le kell ölni, az állati tetemeket pedig a fertőzés terjedését kizáró módon kell megsemmisíteni, és a felvásárlást regionális vagy országos szinten korlátozzák.
Az említett intézkedések és korlátozások közvetlenül vagy közvetve súlyos pénzügyi veszteséget okoznak a sertéstartóknak és a velük kapcsolatban álló felvásárlóknak, exportőröknek, vágóhidaknak és húsfeldolgozó üzemeknek is.
