Vera szegény földműves család gyermeke volt, és részeges apja bántalmai alatt nőtt fel. Anyja épp úgy ki volt téve a kegyetlenségének, így még lányát sem tudta megvédeni. Mindennapos volt a nincstelenség és a veszekedés. De hősiesen tűrték a közös sorsukat. Minden férfimunkát is együtt végeztek el, hiszen az apja kocsmázott vagy aludt.
Hiába kuporgatták kis pénzüket, mégsem jutott neki újruhára még pünkösdre sem. Karácsonykor sem gőzölgött kalács az asztalon.
Abban reménykedett, ha felnő, majd férjhez megy, és jobbra fordul a sorsa.
A falu egyik leggazdagabb családjának a sarja vetett szemet Verára. Tudta, hogy ügyes, dolgos és még szép is. Ilyen kell neki a gazdaságába. Verának hízelgett a házassági ajánlat. Őszintén remélte, hogy majd megszűnik a nélkülözés egy jómódú családban.
Hiába tiltakoztak mindkét oldalról a szülők, mégis kényszerházasság lett: Vera teherbe esett, amit titokban tartottak. Előrehaladott terhességét még a fehér menyasszonyi ruha sem takarhatta el, de mégis megtartották a nagy lakodalmat. A fiatal pár egy berendezett szobát kapott „gazdagéknál”.
Pár hónap múlva meg is született a kisfiuk, aki miatt kissé megnyugodtak a nagyszülők. Beletörődtek a fiatalok választásába.
Még a hathetes gyerekágyat sem fekhette ki Vera, mivel mennie kellett a határba dolgozni. Este lett, mire végeztek a munkával, a jószágok etetésével. Mire bekerült a házba, kisfia már aludt, akinek a kiságyát is átköltöztették az anyósék szobájába.
Oly fáradt volt, hogy nem volt ereje átérezni azt sem, hogy már az anyaságtól is megfosztották.
Éveken keresztül rabszolgaként végezte mindennapos teendőjét. Kisfia iskolás lett, de szülői értekezletre is az após ment, ő volt a ház ura.
Csendben tűrte sorsát. Annyi öröme volt, hogy legalább a férjével együtt dolgozhatott. Nem szűkölködött: kész ebéd várta, házimunkát nem is kellett végeznie. Ruházkodásáról is anyósék gondoskodtak. A kötelező templomba járásnál is már ki volt készítve a ruhája, azt kellett fölvennie.
Megözvegyült anyja fájó szívvel, messziről figyelte lánya sorsát. Nem volt bejáratos a házba, csak a falusi szóbeszédből értesült a dolgokról.
Aztán megdöbbentő hirtelenséggel egy hónap alatt meghalt az anyósa, majd az apósa is.
Ottmaradt a gazdaság irányítás nélkül. Vera lelke mintha megkönnyebbült volna, hiszen most ők lettek a ház urai.
Nehezen ugyan, de belejött a házimunkába is, és férjével megszervezve végezték a kerti munkát. Napszámosokat fogadtak. Tizennyolc év után mintha most kezdték volna a közös életüket. Elégedetten nyugtázták, hogy képesek minden irányítás nélkül boldogulni. Sikeres munkájuk arra ösztökélte őket, hogy „felnőjenek” a mindennapi feladatokhoz.
Idővel első gazdák lettek a faluban. Hálásak voltak a sorsnak, hogy megtanultak talpra állni, bizonyítani és élvezni saját munkájuk gyümölcsét.
