Látogatóban a zágrábi Hungarológia Tanszéken – Interjú Kiss Gabriella vendéglektorral és Katalinić Kristina docenssel

106

– Meséljetek a kezdetekről!

Kristina: A 1994-95-ös tanévben iratkozhattak be az első diákok a hungarológia szakra. Az elején nagyon sok diákunk volt, most egy kicsit kevesebb, de ez az egész bölcsészkarra jellemző. Ezen a szakon a magyart mint idegen nyelvet tanítjuk, és a diákok magyar előtudás nélkül iratkoznak be. Emellett tanulnak irodalmat, nyelvészeti tantárgyakat, műfordítást és a kultúráról is. A legjobbak az ötödik év végén elérik a B2- C1-es szintet.

– Lektorként hogyan látod, mik a legnagyobb kihívások a hallgatóknál a nyelvtanulás szempontjából?

Gabriella: Elsőként a lektor fogalmát szeretném tisztázni, mivel több értelmezése van. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy egyetemen tanító nyelvtanár, a magyart mint idegen nyelvet oktatom. 2012-ben kerültem a Hungarológia Tanszékre, ahol a diákok szakpárban tanulnak, tehát a hungarológia mellett van még egy szakjuk. Hat éven át tanítottam felsőbb évfolyamokon. 2018 körül vettek fel egy helyi lektort, azóta ő tanít első- és másodéven, én pedig a többi évfolyamon. A harmadik év végén, ha szeretnének mesterképzésre járni, záróvizsgát kell tenniük. Igyekszünk bevonni a hallgatókat Krisztinával – korábban Čurković Major Franciskával – a tanórán kívüli egyéb tevékenységekbe, fordításba. Nálam jelenleg egy Tipikus hibák nevű projekt folyik három korábbi hallgatónkkal. Itt az a cél, hogy egy olyan tankönyvet állítsunk össze, amely arra fókuszál, hogy ezeket az úgynevezett tipikusnak mondható hibákat el lehessen kerülni. Azt mondjuk, hogy annyira nehéz egy nyelv, amennyire messze van az anyanyelvemtől. A magyar nem egy indoeurópai nyelv, tehát onnantól kezdve, hogy mikor használjuk a határozott ragozást, mikor kell kitenni a határozott névelőt, ez jellemzően bonyolult folyamatnak számít. Ennek az az oka, hogy a horvátban hiányjelenség a névelő, másképp fejezik ki a névelő funkcióját, mint a magyarban. Az anyanyelvünk hatással van az idegen nyelv tanulására is. Az a célom, hogy egy elméleti részt követően nagyon sok gyakorlattal egészítsük ki ezt a tankönyvet, és remélem, hogy hasznos lesz a hallgatók számára.

– Mindemellett itt vannak a fordítástudományi szaktantárgyak, és számos kötet is megjelent már, amelyeken együtt dolgoztatok a hallgatókkal.

Kristina: Így van, erre nagyon büszke vagyok. Ezt még a már említett Franciska kolléganőnk kezdeményezte a 2000-es évek elején. Fordítási műhelyt indított, ami akkor még nem szerepelt tantárgyként. Azóta működik ez a műhely, most már szeminárium formájában. Húsz év alatt nagyon sok fordítás jelent meg, például Katona József Bánk bánja, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Madách legnagyobb műve, Az ember tragédiája. De itt vannak a kortárs írók is, mint például Lovas Ildikó, és a legutóbbi kiadványunk, A magyar irodalom a mi fordításunkban címmel nemrég jelent meg. Ebben a könyvben szerepel az összes fordítási munka, ami 20 év alatt különböző folyóiratokban megjelent. Őszre tervezzük megjelentetni horvát nyelven Szabó Magda Tündér Lala című gyerekkönyvét.

Katalinić Kristina

– Mi a tapasztalat, a hallgatók ezen a pályán maradnak? A diploma megszerzése után is foglalkoznak fordítástudománnyal?

Kristina:  Amennyire én tudom, igen, foglalkoznak fordítással. Van néhány olyan volt diákunk, akik ma már tapasztalt, elismert műfordítók.

– Ebben a nyelvtanulás is nagyon fontos szerepet játszik. Milyen módszerekkel dolgoztok?

Gabriella: A nyelvtanítás együtt jár a kultúra tanításával. Amikor hozzám kerülnek a diákok, akkor az alapvető nyelvtani tudnivalókon már túl vannak. Nekem az a feladatom, hogy ezt továbbfejlesszem, mind a szókincsüket, mind pedig a nyelvi készségeiket, de akár a kulturális kompetenciájukat is. Nálunk nincs magyar történelem vagy éppen filmtudomány tantárgy, sem néprajz, tehát ez mind a lektor feladata marad. Ezért vannak különböző kulturális projektjeink. Oktatáson kívüli tevékenységként készítettünk például frazeológiai szótárt, ami igaz, hogy csak a testrészekkel kapcsolatos frazémákat dolgozta fel, de mégis megjelent az első magyar-horvát frazeológiai szótár, erre is nagyon büszkék vagyunk. 1994 óta tanítok magyart mint idegen nyelvet, jövőre lesz 30 éve, de változatlan lelkesedéssel, érdeklődéssel és kíváncsisággal csinálom. Most dolgozunk a Magyar irodalmi emlékek az Alpoktól az Adriáig című köteten, ami magyar írók és költők horvátországi, illetve szlovéniai helyszínekhez kötődő tartózkodását dolgozza fel. Magyar, horvát és szlovén nyelvű lesz, hiszen nagyon jól együttműködünk a ljubljanai lektor kollégánkkal.

Kiss Gabriella

Kristina: A nyelvtanulásban is hasznát vehetik a fordítási ismereteknek. Például a fordítás előtt a diákok egyáltalán nem gondolkoznak azon, mit jelent az, hogy a magyarban nincs grammatikai nem.

– Milyen indíttatásból választják a hungarológia szakot a diákok?

Gabriella: Tudatosan elég kevesen választják, a legtöbben csak úgy idekerülnek. És innen szép őket megtartani. Én azért is szeretem nagyon ezt a munkát, mert kihívásnak tekintem, hogy ha az elején még nem szerették, akkor meg kell kedveltetni velük a szakot, és akár egy B2 – C1-es nyelvvizsgát is le tudnak tenni, ami már nagyon szép eredménynek számít. Továbbá van egy 800 éves közös történelmünk, amire szintén rácsodálkoznak, mert nagyon sok mindenről fogalmuk sincs az elején.

– Ki az, akinek érdemes a hungarológia szakot választania?

Gabriella: Egyrészt azoknak, akiket érdekelnek a nyelvek. De jelenleg is rengeteg cég keres magyarul tudókat. Nemrég végeztem egy pályakövetéses vizsgálatot, készítettem egy felmérést a 2012 és 2022 között beiratkozott és végzett hallgatókkal. Körülbelül 55 hallgatói kérdőívet kaptam vissza a korábban végzettektől, akiknek azért a nagy része élt Magyarországon, van magyar házastársa, talált munkát Magyarországon, vagy esetleg itt foglalkozik fordítással, nem szakadt el a magyar nyelvtől. Összességében 70 százalékuk aktívan használja a magyar nyelvtudását. Aki egyszer ráveszi magát és elmegy Magyarországra ösztöndíjjal, főleg nyári egyetemre, az alig várja, hogy a következő évben is jelentkezhessen. Kell őket egy kicsit ösztönözni, hogy próbálják meg, és onnantól kezdve sínen van a dolog.