Így látja egy gimnazista
Laskó lakosságának már kb. két éve nem áll rendelkezésére közösségi ház, kultúrotthon. Ennek tulajdonjogi és politikai okai is vannak, amivel én nem foglalkozom. De a gond, amelyet egyesek okoztak, nem kicsi.
A nagyszülők általában arról mesélnek, hogy milyen volt az ő idejükben. Nagy bálokat szerveztek, majdnem minden hétvégén volt valami, csakhogy ne kelljen otthon ülniük a szülőkkel. Nekik ez nem okozott nehézséget, mivel a megfelelő terem rendelkezésükre állt.
A mai fiatalok ilyent nem mondhatnak majd az unokáiknak. A településen nincs diszkó, nincs vendéglő, nincs kávézó. Azt a keveset is, amit használhatnának a fiatalok, mint például a játszótér, ismeretlen személyek megrongálják, emiatt rossz kép alakul ki az itteni fiatalság egészéről.
Amióta nincs kultúrotthonunk, a teremhiány miatt nincsenek mulatságok, bálok. A halfőző versenyeket a csillagos ég alatt kell megtartani, az egyedüli tető a vendégek feje felett egy sátor, ami elég huzatos, és a „táncparkett” sem nagy, az emberek egymásba ütköznek, sőt a betonban található kisebb-nagyobb lyukak miatt az ember elég súlyos lábsérüléseket is szenvedhet, de a fejsérülés sem kizárt, hiszen könnyen el lehet esni. Vadászbálról már nem is beszélhetünk, ilyen körülmények között a vadásztársaság tagjai nem hajlandók megrendezni. A közösségi élmények elmaradása szempontjából a lakodalmakat kell említeni. A falubeli fiatalok más községekben kénytelenek megtartani életük legszebb napjának legnagyobb mulatságát. Amíg ez nem így volt, az emberek kiálltak a házak elé, hogy megcsodálhassák a menyasszonyt és a vőlegényt, a nyoszolyólányok ruhakölteményeit, majd megbeszélték a látottakat, hallottakat. Ma már csak a feldíszített autókat csodálhatják meg, amelyek átsuhannak a falun.
Elszomorító a tehát a helyzet. Egyre kevesebb a lakos, a fiatalság elköltözik, az idősebbek pedig lassan kihalnak. Egyre több az omladozó épület is. Az egykori kikötőváros mára egy fogyatkozó faluvá vált, lélekszáma 800 alá csökkent. A jövő, sajnos, nem sok jóval kecsegtet.
