Két kultúra, két nyelv, de egy tudományterület, amely nem elválaszt, hanem összeköt. A Drávatáj stúdiójának ezúttal Đelatović Szonja volt a vendége, aki nemrég szerezte meg doktori fokozatát a nyelvtudományok területén, kutatásai középpontjában pedig a kultúraspecifikus kifejezések fordítása állt magyar, horvát és angol nyelvi környezetben. Életútja és tudományos pályája egyaránt arról tanúskodik: a nyelv maga is kulturális tér.
Szonja Đakovo városában született, vegyes házasságban – édesanyja fiatalkorában Magyarországról költözött Horvátországba, édesapja horvát, így a kétnyelvűség és a két kultúrához való kötődés már gyermekkorától természetes része volt az életének. Bár horvát környezetben nőtt fel, a magyar nyelv és kultúra mindig jelen volt a mindennapjaiban: párhuzamosan tanult meg magyarul írni és olvasni, gyermekkorában pedig az ivanovci Petőfi Sándor Kultúregyesület táncosa volt. Középiskolai tanulmányait az eszéki Természettudományi és Matematikai Gimnáziumban végezte, majd 2015-ben beiratkozott az eszéki Bölcsészettudományi Karra, ahol magyar és horvát szakon tanult tovább. A tudományos pálya iránti elköteleződését jól mutatja, hogy 2020-ban felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskolájának Fordítástudományi Doktori Programjára. Saját megfogalmazása szerint két kultúrában nőtt fel, és mindkettő egyformán meghatározza identitását.
Megélt kétnyelvűségből tudományos fókusz
A fordítástudomány iránti érdeklődése nem csupán elméleti kíváncsiságból fakadt. Gyakorló fordítóként már korán szembesült azzal, hogy a fordítói döntések mögött komplex nyelvi és kulturális folyamatok állnak. Vegyes családi háttere miatt a nyelvi közvetítés már gyermekkorától jelen volt az életében – nem tanult szerep, hanem megélt tapasztalat. Amikor arról kérdeztük, melyik az anyanyelve, a magyar vagy a horvát, válasza egyértelmű volt: mindkettő.
Doktori disszertációjának a témája szorosan kapcsolódik ehhez az élethelyzethez. Témavezetője dr. Heltai Pál volt, kutatásai során pedig a kultúraspecifikus kifejezések fordítását vizsgálta magyar, horvát és angol irodalmi szövegekben. Ezek olyan nyelvi elemek, amelyek egy adott kultúra értékeit, hagyományait és háttértudását hordozzák, gyakran nyelven belüli és kívüli utalásokon keresztül. A kutatás egyik központi kérdése az volt, hogy a nyelvi és kulturális távolság – vagy éppen közelség – miként hat a fordítási stratégiákra. A háromnyelvű elemzés lehetőséget adott a fordítói megoldások mélyebb összehasonlítására. Horvát–magyar viszonylatban különösen érdekes eredményként rajzolódott ki, hogy a földrajzi közelség és a közös történelmi háttér a fordítási döntésekben is jól érzékelhető.
Nem lefordíthatatlan, csak tudatosságot igényel
A kutatás gyakorlati haszna messze túlmutat az akadémiai közegen. Különösen a kisebb nyelvek közötti fordítások esetében jelenthet kapaszkodót, ahol a fordítók gyakran nem rendelkeznek formális fordítói végzettséggel. Az ilyen típusú szakirodalom segíthet abban, hogy a fordítók tudatosabban kezeljék a kultúraspecifikus elemeket, felismerjék a lehetséges megoldásokat, és a célnyelvi közönség, valamint a szövegkörnyezet figyelembevételével hozzanak döntéseket. Oktatói munkája során Szonja maga is hangsúlyozza: ezek a kifejezések nem lefordíthatatlanok, csupán mérlegelést és szakmai tudatosságot igényelnek.
A beszélgetés végén elkerülhetetlenül szóba került a mesterséges intelligencia térnyerése is. Bár az automatizált fordítási eszközök egyre elterjedtebbek, a műfordítás területén Szonja szerint továbbra is indokolt az óvatosság. A kultúraspecifikus utalások, finom jelentésrétegek és kontextusfüggő megoldások kezelése ma még komoly kihívást jelent a gépek számára. Lehet használni ezeket az eszközöket, de csak óvatosan és körültekintéssel.
A jövőt illetően Szonja számára egyaránt fontos a folyamatos szakmai fejlődés, az oktatás és a vállalati környezetben szerzett tapasztalatok. Jelenleg óraadóként dolgozik az eszéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken, emellett egy multinacionális vállalat értékesítési területén tevékenykedik, ahol a nyelvi közvetítés a mindennapi munkájának része. Pályája jól példázza: a fordítástudomány és a gyakorlati tudás egy valódi híd nyelvek, kultúrák és emberek között.
