Dr. Demcsák Csaba immár két éve képviseli Magyarországot zágrábi nagykövetként. Első ízben ért bennünket a megtiszteltetés, hogy az impozáns nagyköveti rezidencián készíthettünk vele interjút.
– Mi mással is kezdhetnénk a beszélgetést a magyar diplomácia horvátországi első emberével, mint a két nemzet/ország közötti viszonnyal.
– Magyarország és Horvátország kapcsolata sokrétű, azt gondolom, hogy sokkal mélyebb, mint pusztán két szomszédos állam kapcsolata. Nyilván ennek megvannak a maga történelmi gyökerei, közös a kultúránk, a vallásunk, amely összeköt bennünket, ezek a jelenkori együttműködésnek is az alapját képezik. Az elmúlt két évben számos kihívással kellett szembenéznie mindkét országnak: Covid-járvány, földrengés, természeti katasztrófa, ami Horvátországot sújtotta, az elmúlt időszakban a háború és ennek a következtében bekövetkező gazdasági nehézségek. Mindezek elengedhetetlenné teszik, hogy még szorosabbá fűzzük az együttműködést. Azt gondolom, hogy pont ezek a nehézségek mutatták meg, hogy a két nép, a két ország barátinak nevezett kapcsolata mit is jelent. Ne feledjük, hogy a 2020. decemberi földrengést követően, 2021 januárjában első külföldi méltóságként Szijjártó Péter külügyminiszter úr látogatott el a földrengés sújtotta Sziszek-Monoszló megyébe és hozta a magyar kormány üzenetét és segítségét. Egy iskola és egy templom építését ajánlottunk fel a horvátság megsegítésére. A két ország, a két nép ugyanannak az európai közösségnek a tagja, az Európai Uniónak, a NATO-nak, és ezen a területen is számítunk egymásra. A politikaiak mellett természetesen nagyon szorosak a gazdasági kapcsolatok is. 2020-ban 2,5 milliárd euró volt a kétoldalú kereskedelmi forgalom, 2021-ben ez 3,8 milliárd euróra nőtt, és 2022 első kilenc hónapjában majdnem elértük ezt a 3,8 milliárd eurós volument, ez pedig azt mutatja, hogy nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is szorosan kapcsolódik egymáshoz a két ország.
– A gazdaság területén belül melyek azok a szegmensek, amelyekben a két ország erőteljesebben együttműködik?
– A főbb kereskedelmi termékcsoportok az energiahordozók, a gyógyszeripar, illetve Magyarország az autógyártásnak az egyik közép-európai fellegvárává vált. Számos nagy nyugati márkának van gyára Magyarországon, személygépkocsik például nagyon nagy számban érkeznek Horvátországba. De sok kis- és középvállalkozás is jelen van magyar részről Horvátországban, illetve horvát részről Magyarországon. A gazdaságnak van egy meghatározó szegmense Horvátország viszonylatában a magyar emberek számára, ez pedig a turizmus. Hagyományosan a legnépszerűbb külföldi turisztikai célpont Horvátország, a 2019-es rekordévet követően a Covid-válság idején visszaesést tapasztalhattunk valamennyi ország vonatkozásában, de idén már több mint félmillió magyar, közel 600 ezer ember látogatott Horvátországba, és több mint 3 millió vendégéjszakát töltöttek el itt. Ezek a gazdasági kapcsolatok, azt gondolom, hogy egyben az emberek közötti kapcsolatokat is erősítik.
– Azt mondják, hogy a horvát és a magyar mentalitás között eléggé nagy az eltérés. Ön mit gondol erről?
– Én inkább azokat a területeket keresem, amelyek összekötnek bennünket. Ugye a nyelv értelemszerűen elválaszt, hiszen ha csak nem fordítunk rá külön figyelmet, akkor nehezen értjük meg egymás nyelvét, de a kultúra, a közös történelem, illetőleg a közös vallás mind-mind összeköt bennünket. Azt gondolom, hogy mindkét nép híres a vendégszeretetéről. Mindkét nép híres arról, hogy nemcsak hűvösen gondolkodva keresi az együttműködést, hanem barátságokat szeretne kötni. Illetve azt gondolom, több helyen is megerősítést nyert, hogy nagyon komoly összekötő szerepe van a két országban élő nemzetiségeknek, a Horvátországban élő magyarságnak, illetőleg a Magyarországon élő horvátságnak is abban, hogy jobban megismerjük egymást, szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat.
– Nagyon jó kapcsolatot ápol a horvátországi magyar kisebbséggel. Ismerve a magyarországi horvát nemzetiséget és a mi közösségünket is, melyek azok a területek, amelyeken segíthetik egymást?
– 1995-ben fektettük le a két országban élő nemzetiségek támogatását szolgáló intézményi keretet, a két ország kisebbségvédelmi egyezményét. Azonban minden egyezmény annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle, és nagyon fontos, hogy időről időre nyomon kövessük azokat a témákat, kérdéseket, amelyekben együtt kell működnünk. A kétoldalú egyezmény alapján létrejött egy kisebbségi vegyes bizottság. Ezek azok a fórumok, ahol megfelelő előkészítést követően a két ország illetékesei számba veszik, hogy mik azok a feladatok, amelyeket elvégeztünk, és melyek azok az előttünk álló további kérdések, lehetőségek, amelyekben együtt kell működnünk, és azoknak melyik ország lesz a felelőse. Ez az együttműködés igazán különleges, példaértékű, különböző európai fórumokon is beszélnek erről. Számos rendezvényen horvát partnereink is példaként említik a magyar-horvát kisebbségvédelmi együttműködést. Biztosítani kell a nemzeti kisebbségek számára, hogy szülőföldjükön tudjanak boldogulni, meg tudják őrizni anyanyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat, illetve hogy a következő generációknak is át tudják adni az örökséget. Mindezzel az adott országtól a kisebbségek, a nemzetiségek nem elvesznek, hanem gazdagítják annak a kultúráját, hagyományait.
– Mi várható a jövő évben? Mik lesznek a feladatok, amelyekre már most készülnie kell?
– Ahogy már említettem, a két ország közötti kapcsolatok széleskörű voltából adódóan gyakorlatilag minden területen várhatók további lépések. Nyilván egész Európa, az egész világ számára az egyik legfontosabb feladat most, hogy béke legyen, hiszen Ukrajnában háború dúl. Eddig Magyarországra közel másfél millió menekült érkezett Ukrajnából, köztük nagyon sok a Kárpátalján élő nemzettársunk, és kevés szó esik róla, de már több magyar áldozata is van ennek a háborúnak. Magyarország éppen ezért a kezdetektől fogva nem a háború folytatása mellett emel szót, hanem azt szeretnénk elérni, hogy mihamarabb béke legyen a közelünkben, a szomszédságunkban. Amint béke lesz, ennek a pozitív hatásait mi is érezni fogjuk, hiszen az egész világ most az alapanyaghiánytól, energiahordozók hiányától, a száguldó inflációtól szenved. Ezek olyan feladatok, amelyeket egy-egy ország önállóan nem tud megoldani.
– A horvátországi magyar közösséggel kapcsolatos aktualitásokról, a további teendőkről mi a véleménye?
– Nagyon fontos, hogy befejezzük azokat a projekteket, amiket elkezdtünk. Sajnos úgy látszik, hogy a következő időszak nem arról fog szólni, hogy nagyokat álmodjunk, inkább arról, hogy a megkezdetteket befejezzük, illetőleg a már meglévő intézményi struktúrát működtessük. Természetesen a magyar kormányra a továbbiakban is számíthatnak az itt élő magyarok, azokat az oktatási, családtámogatási rendszereket, amelyeket eddig kialakítottunk és biztosítottunk határon túl élő nemzettársaink számára, a jövőben is fenn fogjuk tartani, lehetőség szerint bővítjük is. És még egy fontos dolog, amiről eddig nem beszéltünk: a kulturális együttműködésre gondolok, amely nagyon aktív és nagyon élénk. Talán ezzel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy jobban megértsük, megismerjük egymást, illetve a kultúrának még a szórakoztató szegmense is segítheti a nehéz mindennapok elviselhetőbbé tételét.
