Az embereket két dolog hajtja az életben. A biztonság és a kaland utáni vágy. Ezt a kettőt pedig egy párkapcsolatban nagyon nehéz egyszerre megélni.
Lea története is ezt bizonyítja. Ő a házasságát a biztonságra alapozta, de annyira lekötötte a család, hogy figyelmen kívül hagyta az árulkodó jeleket, melyek szerint nem a megfelelő férfit választotta. Ennek felismerése után is benne akart maradni a kapcsolatban részben önigazolásként, és persze a család összetartásáért. De rájött, hogy férjének van egy házasságon kívüli kapcsolata, és nem csupán egyszeri félrelépésről van szó. Önmagát hibáztatta, hogy férje egy másik nőnél vigasztalódik. Nevelte a három gyereket, dolgozott, különórákat adott, hogy családját fenntartsa, mert a férje munkanélküli volt. Borzalmas árulásnak érezte. Ugyanakkor abba a tudatba hajszolta magát, hogy valahol ő hibázott. Összeomlott. Felvágta az ereit. Sok vért veszített, de visszahozták a halálból. A kórházi ágyon tért magához, ahol gyermekei aggodalmas arcát pillantotta meg.
Hogy feledkezhetett meg rólunk? Mit számít az ő boldogsága, házassága, férje… még a hűtlensége is eltörpült.
Hetekig lábadozott testi-lelki értelemben. A férje mellette volt, de csak átnézett rajta. A bizalmat újra felépíteni, kiharcolni nagyon nehéz volt. Nem bízott már abban, akit szeretett, de legalább átgondolta, hogy képes-e a férje újra olyan emberré válni, aki elég erős ahhoz, hogy többet ne okozzon ekkora fájdalmat a családjának.
De idővel kiderült, hogy képtelen igazi erőfeszítéseket tenni, változtatni vagy ígéretet betartani. Két év sem telt el, amikor Lea megtalálta a rejtett üzeneteket a telefonban. Nem csupán egy görbe éjszaka volt, három hónapos kapcsolata van újra. Igen! Tudta! Akkor volt külföldön nyári iskolát tartani pótkereset céljából, ugyanis férje akkor sem dolgozott. Égbekiáltó igazságtalanságnak tartotta. Mint egy amazon, úgy rontott neki a férjének. Ütötte, rúgta ahol érte, káromolta, szitkozódott. Férje meg csak összekuporodott a padlón, tűrte az ütlegelést. Majd térden állva könyörgött megbocsátásért – mert csak őt szereti, csak vele akar élni. Meg aztán ott vannak a gyerekek és az imádni való unokák. Az ő házasságuk is, mint a legtöbb, unalomba fulladt.
Lea, amikor kitombolta magából a fájdalmát, a dühét, próbált higgadtan mérlegelni, hogy érdemes-e újból esélyt adni annak, aki csúnyán eljátszotta a bizalmát. Újból döntenie kellett. Képes-e megbocsátani?
Tiszta élet, hűséges élet nem létezik, de addig, amíg nem engedjük el egymás kezét, addig van esély az újrakezdésre a család egysége érdekében.
Nincs más választása, mint szembenézni az igazsággal: nem csak ő van a férje szívében. Igen, az egész így nagyon igazságtalan – de ez az igazság. Összetört szíve mégis azt sugallta, hogy újra fel kell építeni a házasságukat. Az egyik pillanatban szerette, a másikban gyűlölte a férjét. Nem akart bolondot csinálni magából, de úgy érezte, képes felülkerekedni azon, ami megtörtént. Kapcsolatuk a hűtlenség által meg lett bélyegezve.
Amikor a szikra rég kialudt, embertelenül nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a mindennapokban elviseljék egymást. Azóta „boldogan” élnek, hiszen a napokban megszületett a hatodik unokájuk, és ők lesznek az az öreg néni és bácsi, akik egymás kezét fogva állítják: Annyi a titok, hogy ne dobd el egyből, ami elromlott, hanem próbáld megjavítani.
