Holti Mária halálának 15. évfordulóján a HMDK Split-Dalmát megyei szervezetének a képviselői megkoszorúzták az írónő sírját a makarskai temetőben.
Tizenöt éve, 2001 júniusában kísérték utolsó útjára Holti Máriát Makarska városában. A gyászmenetben akkor is ott volt a Split-Dalmát megyei HMDK-szervezet nagyszámú delegációja, akik ily módon is igyekeztek leróni tiszteletüket a magyar írónő előtt mindazért a szépért és jóért, amit megosztott az egyesülettel, különösen pedig azt a gazdag könyvtárat, amielyet ő adományozott az egyesületnek, és amely még mindig az olvasók rendelkezésére áll.
– A szeretett Mária immár 15 éve nincs velünk, de halála napján, június 27-én az egyesület küldöttsége újra ellátogatott a makarskai temetőbe, és koszorút helyezett a sírjára lánya, Jurcsevics Branka jelenlétében – mondta Fontányi Árpád, a Split-Dalmát megyei HMDK-szervezet elnökségi tagja.
Fontányi Árpád elmondta, hogy az elmúlt hetekben rendezték az egyesület könyvtárát, amit Holti Máriáról neveztek el. Leltárba vették a köteteket, így elmondhatják, hogy jelenleg mintegy 3000 könyvvel rendelkeznek, az viszont sajnálatos, hogy egyre kevesebb az olvasója.
Holti Mária Falubattyánban (Magyarország) született 1939. október 9-én, írónak, versfaragónak vallotta magát. Iskoláinak elvégzése után Budapesten öt évig kiadói, szerkesztői munkát végzett, 1967-ben áttelepült az akkori Jugoszláviába, s az Újvidéken megjelenő Képes Ifjúság sokat publikáló újságírója lett, majd elhagyta a Vajdaságot és Dalmáciában telepedett le, Makarska városában. Utolsó éveit Brelában töltötte. Több mint száz közöletlen, személyes hangú művéről, szonettjeiről úgy rendelkezett, hogy csak a halála után szerkeszthetők be valamelyik folyóiratba, vagy jelentethetők meg könyv alakban.
Önvallomásszerű jegyzetében Holti Mária így írt írói pályafutása kezdetéről: „Sejtettem, hogy írni fogok, meg festeni is, éltem-haltam Jack London Országúton című kisregényéért… Másodikos gimnazista koromban ismeretlenül küldtem el egy megyei lapba egy nagyképűségtől csöpögő tanulmányt, jobban mondva cikket Három portré és az alkotás címmel, melynek nyomán több olvasói levelet kaptam. Ezek után bátorságra, jeles íróktól pedig biztatást kaptam, s gyorsan publikáltam két hosszabb lélegzetű verset fővárosi hetilapban… Szóval, sejtettem, hogy főként írni fogok…“
A jugoszláviai magyar irodalom rövid története című kiadvány szerint ,,Holti Mária a hatvanas évek második felében jelentkező prózaírók egyik legtehetségesebbje. Nem a hazai, hanem a magyar próza örökségének a tehertételével kezdett el írni. Az élet apró részletei iránti fogékonyság és lírai jellegű átélés jellemzi terjedelmesebb novelláit, amelyek cselekménye igen sokszor a dalmát tengerpart világában játszódik”.
