Harminc évvel ezelőtt, 1995. április 5-én Eszéken írták alá az illetékesek azt az egyezményt, amely a két ország kapcsolatában mérföldkőnek számított, és amelynek célja a Horvátországban élő magyar, illetve a Magyarországon élő horvát kisebbség kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzése és fejlesztése volt. Három évtized távlatából visszatekintve érdemes számba venni a kétoldalú, a kisebbségi jogok garantálásáról szóló egyezményt.
Intézményes védelem és együttműködés
Amikor 1995 tavaszán Eszéken sor került a kisebbségvédelmi egyezmény aláírására, kevesen gondolták, hogy az elkövetkező évtizedekben valóban egy szilárd jogi és politikai alap jön létre a horvátországi magyar közösség számára. Azóta nemcsak dokumentum maradt az egyezmény, hanem élő kerete lett egy dinamikusan fejlődő együttműködésnek.
Az egyezmény aláírását követően létrejött legfontosabb ilyen fórum a Magyar-Horvát Kisebbségi Vegyes Bizottság. A testület munkájának köszönhetően születtek meg olyan ajánlások, mint például a magyar nyelvű középszintű oktatás kiterjesztése, a kisebbségi önkormányzatok anyagi támogatásának növelése vagy a közszférában való nyelvhasználat lehetősége. A bizottság ajánlásait mindkét fél rendszeresen beemeli nemzeti jogrendjébe, így biztosítva, hogy a kisebbségi jogok ne csupán ígéretként, hanem valóságként jelenjenek meg.
Emellett létrejöttek állandó magyar–horvát kulturális kapcsolatok, testvértelepülési együttműködések, és az évek során számos közös projekt valósult meg uniós és kétoldalú támogatásokból. Ezek a programok nemcsak intézményeket, hanem embereket is összekötnek – pedagógusokat, diákokat, kulturális szervezeteket és önkénteseket.
A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) aktívan részt vesz a jogvédelem és érdekképviselet napi szintű munkájában. A HMDK zágrábi parlamenti képviselője, Jankovics Róbert pedig közel egy évtizede politikai szinten is úgymond láthatóvá teszi a horvátországi magyarságot, s biztosítja, hogy hangunkra odafigyeljenek.
Az intézményes védelem tehát nemcsak elmélet, hanem a mindennapokban működő rendszer, amely biztosítja, hogy a horvátországi magyar közösség élhessen a jogaival, fejlődhessen és értéket adjon hozzá a horvát társadalom egészéhez.
Oktatás és kultúra: az identitás megőrzésének pillérei
Az oktatás területén jelentős előrelépések történtek. Horvátországban több általános és egy középiskolában van magyar nyelvű oktatás, aminek köszönhetően a fiatalok ápolhatják anyanyelvüket és magukévá tehetik nemzetünk kulturális örökségét. Magyar nyelvű tankönyvek és tananyagok is rendelkezésre állnak, támogatva a minőségi oktatást.
A kulturális élet is fellendült: újabb magyar művelődési egyesületek, tánccsoportok és népdalkörök alakultak, amelyek rendszeresen tartanak rendezvényeket, hozzájárulva a magyar kultúra ápolásához és népszerűsítéséhez Horvátországban.
Média és tájékoztatás: hangot adni a közösségnek
A horvátországi magyar közösség saját médiával is rendelkezik, amely hozzájárul a közösség tájékoztatásához és identitásának megőrzéséhez. Magyar nyelvű rádió- és televízióműsorok, valamint hetilap biztosítják, hogy a közösségünk tagjai anyanyelvükön értesüljenek a helyi és nemzetközi eseményekről.
Kihívások és további lépések
Az Eszéken aláírt egyezmény óta eltelt harminc év alatt a horvátországi magyar kisebbség jogi és kulturális helyzete megszilárdult, de a megmaradás nem lezárt történet, hanem nap mint nap megvívott küzdelem. Jogaink vannak, de azok csak akkor válnak élő valósággá, ha közösségként is élünk velük: iskolát támogatunk, egyesületet építünk, magyarul beszélünk, amikor csak lehet.
A kisebbségi jogok védelme, az oktatás megerősítése és a fiatalok számára biztosított jövőkép nemcsak a magyar közösség érdeke, hanem az egész horvát társadalom gazdagodását szolgálja. Hiszen ahol egy kisebbség szabadon élheti meg nyelvét, kultúráját és hitét, ott az egész ország erősebb, nyitottabb és emberibb lesz.
Harminc év után az egyezmény nem csupán két ország által aláírt dokumentum, hanem hidak rendszere, amelyek embereket kötnek össze.
A HMDK megalakulásának a 30. évfordulójára készült kötetben Pasza Árpád, a HMDK tiszteletbeli elnöke, a könyv szerzője így emlékezett vissza erre a jelentős eseményre:
„A horvát-magyar kisebbségvédelmi egyezmény megkötése előtti időszakban a HMDK mindent megtett annak érdekében, hogy annak a szövegébe minden lényeges, a horvátországi magyarság jogaival kapcsolatos megfogalmazás bekerüljön. Ez elsősorban Jakab Sándor érdeme, aki szinte napi kapcsolatban volt a HTMH-val, az intézmény Horvátországgal (is) foglalkozó képviselőjével, Pirityiné Szabó Judittal, akivel rendkívül sokat dolgoztak a szövegen. E téren Kovács László magyar külügyminiszter is a támogatásáról biztosított bennünket, ezt személyesen is közölte velünk, amikor a dokumentum aláírása előtti időszakban Budapesten fogadott engem és Jakab Sándort; a horvát féllel való egyeztetések végeredménye, vagyis az elkészült egyezmény is ezt bizonyította, amelynek az ünnepélyes aláírására 1995 áprilisában Eszéken került sor. Az egyezményt Kovács László és Mate Granić külügyminiszterek látták el kézjegyükkel, az aktuson én is részt vettem.”
