Július első hétvégéjén osztálytalálkozóra került sor. Harminc év után újra összegyűlt a pélmonostori középiskola 1995-ben végzett évfolyama – az a generáció, amely a honvédő háború miatt a mohácsi menekültségben kezdte és fejezte be középiskolai tanulmányait. A tanítási nyelv horvát volt, aki akart, fakultatív magyarórákra is járhatott.
A pélmonostori középiskolai központ a háború éveiben ideiglenesen Mohácson működött, így több drávaszögi korosztály is a magyarországi menekültségben ballagott el. Közülük is kiemelkedik az 1991-92-es tanévben indult és 1994-95-ben végzett első menekült osztály, amely a kezdetektől a végéig Mohácson tanult.
Az osztályt 13-an fejezték be, közülük tízen vettek részt a jubileumi találkozón, amelyet egy kopácsi étteremben tartottak. Az eseményről Prakatur-Golubov Krisztina, az osztály egyik tagja és a találkozó főszervezője nyilatkozott: elmondása szerint mindig is összetartó közösséget alkottak, és a baráti kapcsolatok a mai napig fennmaradtak. Nem ez volt az első alkalom, hogy újra találkoztak, de a harmincadik évforduló különösen megható és fontos volt számukra.
Az osztályfőnökök, Luka Čeliković és Ivica Jurić, valamint az egykori iskola igazgatója, Vlado Jalšovec neve is felmerült az emlékidézés során, hiszen ő vezette az intézményt a legnehezebb időkben is, aki már régóta nincs az élők sorában.
A résztvevők a találkozón felelevenítették a közösen átélt éveket, a kihívásokat, a mohácsi élet mindennapjait, és azt, hogyan lettek ők az első generáció, amely a menekültségben kezdte meg és ott is fejezte be középiskolai tanulmányait. A harminc év ellenére a közös múlt és az összetartozás érzése ma is összeköti őket.
