Gábor reménykedve lép be a cukrászdába, ahol Ágival fog találkozni, hosszú évek után. Harmincnégy éve nem látta a lányt… Lány? Már igazi felnőtt nő, akire fél életén át várt. Évek óta tervezi, hogy mit mond, ha eljön a pillanat, de most csak azon töpreng, mi volt addig.
Ugyanabban a faluban éltek. Ági nem volt az a lány, akire minden fiú felfigyelt, de Gábor beleszeretett. Csak a lány kellett neki, és a közös jövőjükben reménykedett. De a sors közbeszólt.
Gábor apja hirtelen meghalt. Ott maradt a húga és a vigasztalhatatlan anyja. Tizenhét évesen a nyakába szakadt minden.
Rá maradt a gazdaság irányítása, a jövedelemből iskoláztatta a húgát.
Közben Ági családja elköltözött az ország másik végébe. Egyetlen kapcsolatuk a levelezés maradt, de mind ritkábban írtak egymásnak. Tudta, hogy többet nem jön vissza, de Gábor nem tudta elengedni.
A húga is felnőtt és családot alapított. Tőle tudta meg, hogy Ági elvált, és egyedül neveli a kisfiát. De az élete tovább bonyolódott: édesanyja is elhunyt. Egyedül már képtelen volt fenntartani a gazdaságot. Meg hát kinek?
Lassan eladogatta a földeket és a jószágállományt is ritkította. De a magány maradt. Aztán összetalálkozott Ági falubeli nagynénjével, aki örömmel újságolta, hogy vendéget vár: Ági jön majd a kisfiával a nyári szünetben. Gábornak megdobbant a szíve. Végre újra láthatja Ágit! A nagynéni mindig is tudta, hogy a sors elválasztotta a két fiatalt, akik szerették egymást. Mindig is szurkolt nekik.
Ági pedig pontos volt és szebb, mint valaha. Igazi nővé fejlődött, és látszott rajta a határozottság, őt nem viselte meg a boldogtalan házasság, mert vigaszul ott volt a kisfia, akiért érdemes élni.
Gábor feszengve nyújtja át a rózsacsokrot. Két puszi és az édes mosoly Ágitól. Lassan oldódik a hangulat. És szinte észre sem veszik, hogy a kezük többször megpihen a másikén.
– Maradj velem! Visszavárlak, amióta elmentél!
Ági döbbenten néz Gáborra, de azért azt mondja:
– Nehéz lesz, de próbáljuk meg!
Megölelik egymást, és most már tudják, hogy oly sok év után rátaláltak újból egymásra.
Gábor hamarosan Ágihoz költözött, de a falusi családi házat megtartották, ahova nyaranta majd ellátogatnak.
Két hét múlva Gábor betanított munkásként el is kezdett dolgozni. Hiába múltak el az évek, a gyerekkori szerelem adott nekik erőt és bátorságot, hogy újra kezdjék az életüket. Szeretettel nevelték a fiút, aki el is fogadta Gábort apjának. Beteljesült a hosszú évek óta dédelgetett álom.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
