A csúzai Kuruc Melittának és férjének, Stevónak két fiuk van. Ricsi nyolcéves, most jár második osztályba a csúzai magyar tagozaton, és a szülők bíznak benne, hogy kisebbik fiuknak, Alexnak (5 éves) is megadhatják ezt a lehetőséget.
A Kuruc család számára egyértelmű volt, hogy magyar tagozatra fogják íratni gyereküket. Melitta szerint a horvát tagozat erőltetésével csak ártottak volna neki, ugyanis a magyar anyanyelvű diákoknak ott nemcsak a tananyaggal, hanem a horvát nyelv elsajátításával is egyszerre kell(ene) megbirkózniuk, ami alaposan megnehezíti a dolgukat. Melitta elmondása szerint nem egy olyan esetről tud, hogy a horvát csoportba járó magyar gyerekeknek gondjaik vannak a tanulással, a kezdeti nehézségek miatt elmegy a kedvük az iskolától, elveszítik az önbizalmukat már rögtön az első osztályban. Pedig az iskolakezdés nagyon is meghatározó időszak a gyerekek életében. Egy új, számukra idegen, a szülőktől távolabbi világba kerülnek, a „kis“ óvodásokból „nagy“ iskolások lesznek. Már ez egyfajta megrázkódtatás a számukra. Ekkor kellene a gyerekekkel megszerettetni az iskolát, és rászoktatni őket a vele járó kötelezettségekre. A nem anyanyelven történő oktatás ezt a dolgot nehezíti meg, és kihatással lehet a gyerek további tanulmányaira is, hiszen ha a nyelvi nehézségek miatt már az általánosban gyengébben teljesít, az a továbbtanulás időszakában okozhat gondot. Így előfordulhat, hogy az egyébként jó képességei nem kerülnek felszínre, amelyeket ellenkező esetben kamatoztatni tudott volna. Az anyanyelvükön tanuló gyerekeknek nagyobb lehetőségük van arra, hogy jobb teljesítményeket érjenek el.
Ami a horvát nyelv elsajátítását illeti, Melitta saját és férje példájából is tudja, nincs szükség horvát iskolára, hiszen ők maguk is magyar nyelven tanultak, mégis elsajátították az ország nyelvét. Melitta a várdaróci általános iskolába járt harmadik osztályos koráig, utána Magyarországra menekültek a háború miatt. Egy évet Szajkon járt iskolába, majd Mohácson folytatta. Édesanyja muraközi származású, de otthon mindig magyarul beszéltek. Melitta unokatestvérétől tanult meg horvátul, akivel együtt töltötte a nyári szüneteket. Stevo Csúzán kezdett iskolába járni, majd Melitta családjához hasonlóan ők is Magyarországra menekültek. A hazatérés után egyiküknek sem okozott gondot a beilleszkedés, és nemzeti öntudatuk sem kopott meg, melyet gyerekeikbe is igyekeznek belenevelni.
– Otthon csak magyarul beszélünk a gyerekekkel, ezért az első osztályban eleinte nehezebb volt Ricsinek, mivel a tankönyvek a magyar tagozaton is horvát nyelvűek. Ezért az első időkben többet gyakoroltam vele, segítettem neki, ha valamit nem értett, de most már nincs szükség erre, önállóan is el tudja végezni a házi feladatát. Nem jelentenek neki gondot a horvát feladatok sem – mondja Melitta.
Ricsi pár év múlva Vörös-martra fog járni, Alex óvodás lesz. Kurucék Alexnak is ugyanazokat az állomásokat szánják, mint idősebbik fiuknak, és bíznak benne, hogy a magyar tagozat nem fog megszűnni Csúzán.
– Vannak szülők, akik nem meggyőződésből íratják horvát tagozatra gyereküket, hanem csak azért, hogy ne különbözzenek a többitől. A mi gyerekeink, ha egyedül lesznek is évfolyamukon, akkor is magyarul fognak tanulni – tudtam meg Melittától.
A csúzai Kuruc család is tehát azok táborát erősíti, akik úgy gondolják, hogy gyerekeik akkor fognak a legjobban boldogulni, ha az alapokat az anyanyelvükön sajátítják el, de természetesen a horvát nyelvet is megtanulják.
{fcomments}
