Idén ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 166. évfordulóját. Büszkék lehetünk rá, hogy van hol elhelyeznünk az emlékezés koszorúit március 15-én. Vannak baranyai és szlavóniai ’48-as hőseink, akiknek sírjai, emlékhelyei megtalálhatók szülőfalujukban: Vörösmarton, Csúzán, Rétfaluban és Stazán. Ács Gedeon, Tóth Ambrus, Béni Izsák, Apostol János, Antal Mihály, Damjanich János mind a szabadságharc eszméiért éltek-haltak, példaképeink lehetnek.
A drávaszögi Csúza két lakosának is köze volt az 1848-as szabadságharchoz. Az egyik Ács Gedeon, aki a ’48-as szabadságharc bukása utáni törökországi és amerikai száműzetésből visszatérve Csúzán teljesített lelkipásztori munkát. Ma a református temetőben nyugszik. Ács Gedeon emlékét nem csak a sírja és a horvátországi magyarok őrzik, Varga György, Csúza lelkipásztora ugyanis egy értékes ereklyét mentett meg a háború pusztításától: Ács Gedeon utazóládáját.
– Hogyha ez az utazóláda beszélni tudna, sok mindent elmondhatna nekünk Ács Gedeonról, Kossuthról, Perczel Mórról, Batthyány Kázmérról és a többi, emigrációban élő szabadságharcosról is – mondta a tisztelendő úr.
A szabadságharchoz református tanítók is csatlakoztak, Baranyában legalább kettőről tudunk.
Az egyik a csúzai Tóth Ambrus, akinek nyughelye Ács Gedeon sírja mellett található, a másik pedig a vörösmarti Apostol János, aki szülőfalujában van eltemetve. Mindketten honvéd tüzérként vettek részt a szabadságharcban.
– Forradalmár tanítóink és lelkészünk nemességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemcsak szavakkal tanítottak az iskolában vagy a szószék mögül, hanem tettekkel is. Elkötelezték magukat a szabadságharc eszméje mellett és készek voltak áldozatot is hozni érte – utalt rá Varga György. 
Csúzán több személy is köthető Kossuth Lajoshoz, ez lehet az oka annak, hogy a Drávaszögben éppen itt állítottak Kossuth tiszteletére emlékművet 1897-ben. A 12 méteres obeliszket sajnos két évtized múlva ledöntötték, azonban a domborművet néhány bátor helybeli elrejtette. Végül egy padlásról került elő az ereklye, 1991-ben avatták föl újra. Reppman Dékány Zsuzsanna elmondta, a honvédő háború alatt is megünnepelték március 15-ét, szerényebb körülmények között.
– A csúzai Kossuth-domborműnél nemcsak a szabadságharc hőseiről emlékezünk meg, hanem csúzai elődeinkről is, akik az emlékművet közös erővel emelték, majd rejtegették – mondta Reppman Dékány Zsuzsanna. Férje, István hangsúlyozta, ahhoz, hogy Csúza következő generációi is megemlékezzenek Kossuthról és a szabadságharcról, magyarnak kell nevelnünk őket.
Béni Izsák Kossuth kultuszát népszerűsítette
Drávaszög népe nemcsak Ács Gedeontól hallhatott személyes híradást Kossuth Lajosról, hanem Béni Izsák Ferenctől is. 
– Béni Izsák magyarságára büszke falusi földműves volt, aki ebben a szellemben nevelte unokáit is – mondta a vörösmarti Kőszegi Rozália, aki Béni Izsák leszármazottait, Novák Olgát és Novák Blankát személyesen ismerte.
Béni Izsák olyannyira a szívén viselte a szabadságharc sorsát, hogy Turinba zarándokolt Kossuth Lajos után. Nem üres kézzel tért vissza falujába. Magával hozta vendéglátója névjegyét. Családja még egy évtizeddel halála után is büszkén mutatta Kossuth dedikált fényképét. A fotó Novák Blankától került Baranyai Júliához, ő pedig a róla elnevezett helytörténeti gyűjteményben helyezte el. A délszláv háború idején, amikor a múzeumi gyűjteményt kifosztották, nyoma veszett. Béni Izsák családi sírboltja még ma is áll, de nem temetőben, hanem egy vörösmarti szántóföld területén.
Kőszegi Rozália elmondása szerint Béni Izsák építtette oda a sírboltot azzal, hogy amennyiben száz év múltán, 1995-ben nem lesz utódja, az emléktáblát vegyék le az obeliszkről, és falazzák be a sírboltba.
Utódai nem maradtak Béni Izsáknak ’95-re, a táblát viszont mégiscsak a helyén hagyták.
’48-as emlékművek Rétfaluban és Stazán
Rétfalunak is van egy ’48-as kötődésű, híres szülötte. 1848-ban tartották a Pestre küldendő népképviselő megválasztását Rétfalun. Erre a feladatra Antal Mihályt választották, és ő kiválóan látta el feladatát a magyar országgyűlésben. Többször és figyelemre méltó tartalommal szólt hozzá a vitákhoz. Hangoztatta a hadsereg magyar lábra állításának fontosságát is. A hallgatóság megéljenezte a gazdaembert. Ezt követően igennel szavazott az újoncozási törvényben. Azonban ’48 szeptemberében egy, a verőcei főtéren Jelačić elnökletével tartott népgyűlés leváltotta az addigi magyar párti vármegyei tisztikart, egyúttal a verőcei képviselők mandátumát is érvénytelenítette a pesti képviselőházban, köztük Antal Mihályét is. A világosi fegyverletétel után megmenekült a letartóztatás elől, és hazatérhetett Rétfaluba. Emléktáblája az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület székházának homlokzatán található.
A Sziszek-Moslavina megyei magyaroknak fontos helyszín Damjanich János stazai szülőháza, ahova a HMDK emlékművet is állított 2012-ben, Magyarország külügyminisztériumának a támogatásával. Damjanich János az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban magyar tábornokként harcolt, majd vértanúként végezte Aradon. Damjanich János a legértékesebbet adta a hazáért, a szabadságért, életét áldozta érte.
Ezeken az emlékhelyeken évről évre összegyűlnek a horvátországi magyarok, hogy tisztelegjenek emlékük előtt.
{fcomments}
