Kórógyot, az ún. Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok által körülzárt szlavóniai magyar falut 1991. szeptember 29-én hagyták el lakói. A visszatérés óta minden évben a faluközpontban felállított emléktáblánál koszorúzással emlékeznek meg a szomorú évfordulóról. Noha házaikat a megszállók kifosztották, sikerült újjáépíteni a falut, de még ma is vannak olyan középületek, amelyeket 14 év alatt sem sikerült felújítani.
A kelet-szlavóniai Kórógy a 20. századra már rég nyelvszigetté vált, a magyarság egyik legrégibb és színmagyar települése volt 750 lakosával, egészen 1991. szeptember 29-ig. Az ún. Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok által körülzárt kis falucskára napról napra több gránát és ágyúlövedék is hullott. Az idősek, gyerekek, asszonyok már nem voltak biztonságban, ezét szeptember 25-én menekítik ki őket a faluból, majd 29-én a férfiak is elhagyják szülőfalujukat. A lakosság nagy része magyarországi menekülttáborokba került.
A visszaköltözés 1997 októberében kezdődhetett meg. A történelem ekkor megismételte önmagát, hiszen a hazatérőket szinte ugyanolyan látvány fogadta, mint a törökök kivonulásakor. Házaikat lerombolták, kifosztották, földjeiket tönkretették. Ez a külön világot jelentő kis falu, évszázadok emlékeit őrző, küzdelmes múltra visszatekintő, hagyományokban gazdag és bizakodó közösségnek ad otthont. Akik képesek voltak újra felépíteni a falujukat.
14 év után befejezik a ravatalozó építését
A felújítás nem ment zökkenőmentesen, a Tordinci járásban a felújítási arány itt volt a legalacsonyabb. És még ma is több középületre ráférne az alapos tatarozás. Tizennégy évvel ezelőtt épült föl a ravatalozó, évekig félkészen állt, most a járás Deák Józsefet bízta meg a munkálatok felügyeletével.
Deák Józseftől megtudtuk, hogy az elmúlt hetekben kezdték el a 14 évvel ezelőtt félbehagyott munkálatokat a ravatalozón. A temető bejáratánál a parkolót is rendbe tették. A szükséges pénzt a Tordinci járástól és Vukovár-Szerém megyétől szerezték meg.
– Nagy segítséget jelentenek az önkéntesek, valamint a református és a katolikus egyházközség: a hívek egy adakozási akciót is kezdeményeztek a faluban. A közadakozásból összegyűlt pénzt azokra a dolgokra szánjuk, amelyekre már a járási és megyei támogatásból nem futja – teszi még hozzá Deák József.
Emlékezés
Az önzetlen segítség, a tenni akarás nem hiányzik a kórógyiakból, igyekeznek a múltat maguk mögött hagyni, és inkább a jövőt építik. A háborús időszakra is már egyre ritkábban gondolnak. Szeptember 29-e viszont újra és újra felidézi a szomorú emlékeket, az elvesztett családtagokat. Ezen a napon a központban felállított emlékműnél gyülekeznek az áldozatok hozzátartozói, a falubeliek, az egyesületek képviselői, és helyezik el koszorúikat. Cserepes Zoltán, a Tordinci Járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatának elnöke azt mondja, nem szabad a múlt fogságában élni, de azokról, akik a településért, szabad országunkért a vérüket adták, nem feledkezhetünk meg.
A koszorúzáson jelen volt De Blasio Antonio, eszéki magyar főkonzul is.
{fcomments}
