Szakértőket kérdeztünk: Hova írassuk gyerekünket?
Múlt heti írásom folytatásának az érdekében olyan szakemberekkel beszéltem, akik szakmai szempontból közelítették meg az anyanyelven való tanulás kérdését. Valamennyi megkérdezett úgy véli, hogy nem célszerű a gyereket olyan iskolába íratni, ahol nem anyanyelvén tanul, hiszen ezzel többet ártunk nekik, mint használunk. Horvát és magyar szakember is nyilatkozik a témában.
Éljünk alkotmányos jogainkkal!
A magyar iskolák jól felszereltek, színvonalasak, kis létszámmal dolgoznak, és helyben vannak. Ezért is érthetetlen számomra, hogy miért nem élnek a szülők a lehetőséggel.
Popović Dalibor horvát szociológus hangsúlyozza, hogy Horvátország alkotmányában világosan kimondja, a szülőnek jogában áll rendelkeznie afelől, hogy gyermekét hova, illetve milyen iskolába írassa. Ugyanakkor az alaptörvény arról is rendelkezik, hogy az országban élő kisebbségek saját anyanyelvükön (is) tanulhassanak.
– A magyar kisebbség abban a szerencsés helyzetben van, hogy módjában áll az óvodától egészen az egyetemig anyanyelvén, azaz magyarul tanulnia. Emellett, mivel a kisebbségiek is az ország teljes jogú állampolgárai, beszélniük kell az ország nyelvét is, miközben megismerkedhetnek saját nemzetük történelmével, kulturális hagyományaival is. Azt azonban egyáltalán nem tartom jó dolognak a gyermek szempontjából, hogy vadidegen környezetbe küldjük tanulni őket, főleg úgy, hogy ráadásul a nyelvet sem ismerik (kivételt képeznek azok a gyerekek, akik vegyes házasságban születtek, és mindkét nyelvet jól ismerik).Végképp nem tartom ezt célszerűnek, ha a család lakhelyén működik anyanyelvű tanintézmény. A törvény szerint minden leendő kisiskolást a beiratkozás előtt fel kell mérjen egy szakpedagógus, aki eldönti, hogy alkalmas-e a gyerek az iskolába járásra vagy sem. Véleményem szerint, ha a vizsgálatot végző pedagógus annak ellenére, hogy a gyerek nem beszél horvátul, jóváhagyja a gyerek horvát tannyelvű iskolába íratását, helytelenül és meggondolatlanul cselekszik. Ha a szülők mindenáron a horvát tannyelvű iskolát választják, a gyereket tanítsák meg előtte horvátul, hiszen azt elvárni a gyerektől és a pedagógustól, hogy a tananyag mellett még a nyelvet is tökéletesen elsajátítsa/elsajátíttassa, méghozzá egy időben, semmiképpen sem lehet, és emiatt a gyerek hátrányba kerül a horvát anyanyelvű osztálytársaival szemben – nyilatkozta lapunknak Popović Dalibor szociológus, az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ volt szociológiatanára.
„Előttünk egész Európa, gondolkozzunk nagyban“
Dr. Hadas Miklós szociológusnak az a véleménye, hogy a szülőknek alaposan át kellene gondolniuk minden jövőbeli alternatívát, mielőtt döntenének arról, hogy milyen tannyelvű iskolába írassák gyermeküket.
– Sok szülő nem is gondolná, hogy mekkora, szinte egész életére szóló behozhatatlan hátrányt jelenthet gyermeke számára, ha nem ismeri megfelelően azt a nyelvet, amelyen tanulni kényszerül. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az egészéges környezet (nincs fusztráció, nem fejlődik ki az emberben egyfajta kisebbségi komplexus stb.) nagymértékben kihat a gyerek fejlődésére, személyiségének az alakulására. A szülőnek a döntéshozatalkor azt is célszerű figyelembe vennie, hogy hamarosan Horvátország is az Európai Unió tagja lesz, és így sokkal szélesebb munkaerőpiac áll majd a gyermek rendelkezésére. Ezen a piacon egy magyar diploma, illetve egy Magyarországon megszerzett szakmai képesítés legalább annyit ér, mint egy horvátországi, főleg akkor, ha valaki magas szinten ismer más nyelveket és kultúrákat is, jelen esetben például a horvátot – nyilatkozta lapunknak dr. Hadas Miklós szociológus, a budapesti Corvinus Egyetem professzora.
Befejezésül még egy megszívlelendő adat: számos tanulmány, felmérés, kutatás igazolja, hogy arányában sokkal magasabb a sikeres, felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar nemzetiségű emberek száma a határon túli régiókban azok között, akik anyanyelvükön, vagyis magyarul fejezték be tanulmányaikat, mint azok körében, akik a többségi nemzet nyelvén tanultak!
{fcomments}
