Múlt heti számunkban írtunk az Alfalusi Ifjúsági Népi Tánccsoport zürichi fellépéséről. A táncosok akkori lapzártánk idején érkeztek haza, így ottani élményeikről, benyomásaikról most számoltak be lapunknak.
A svájci magyarság legfőbb rendezvénye a Zürichi Magyar Egyesület és a Magyarház Alapítvány által szervezett zürichi magyar bál, amelyen közel fél évszázada gyűlnek össze farsangkor ottani nemzettársaink. Jó alkalom ez arra, hogy azok is találkozzanak, akik egész évben nem látják egymást. A társasági eseménynek mindig vannak Kárpát-medencei vendégei is. Az idei magyar bálon az Alfalusi Ifjúsági Népi Tánccsoport lépett föl, mely a horvátországi magyar egyesületek közül elsőként kapott meghívást erre a patinás rendezvényre.
A csapat művészeti vezetője, Ognjenović Zsuzsanna tanárnő lapunknak nyilatkozva elmondta, az Alfalusi Ifjúsági Népi Tánccsoport sok helyen fellépett már külföldön, bejárta a szomszédos országokat, bemutatkozott Kárpátalján és Erdélyben is, Svájcban viszont most először volt alkalmuk táncolni, ahol nagyon jól érezték magukat.
Maga az út is élményszámba ment, szebbnél szebb tájakon át vitt, elsősorban az Alpok nyűgözte le őket. De volt idejük zürichi városnézésre is.
Ami pedig a programot illeti, egy rendkívül sikeres fellépést tudhatnak maguk mögött, melyet a közönség is vastapssal és gratulációkkal fogadott. Volt, aki azt mondta, rég látott már ilyen színvonalas műsort a zürichi magyar bálon.
– Táncházat is tartottunk a Lábadiné Kedves Klára által gyűjtött gyerekjátékokból, a Sergő Zenekar kíséretével, amit a gyerekek és a szüleik is élveztek. Este pedig a bálban léptek fel táncosaink, produkciójuk rendkívül kedvező fogadtatásban részesült – mondta Zsuzsa tanárnő.
Hozzátette, a rendezvényen találkozott régi tanítványaival, drávaszögi és szlavóniai származású vendégekkel, akik között voltak olyanok is, akik csak az Alfalusi Tánccsoport fellépése miatt látogattak el a mulatságra. Ezúton is köszönetét fejezi ki Cservenyák Pataki Zsuzsannának és férjének, Tibornak, akiktől a meghívást kapták, valamint Szántó-Molnár Tecának, aki a programokat szervezte és a tánccsoportot koordinálta.
A bálon tánccsoportunk mellett fellépett a zürichi Óperenciás táncegyüttes is, akiket szintén a Sergő Zenekar kísért.
Csodálatos az ország…
A vendégszereplés hatalmas élmény volt az alfalusi tánccsoport tagjainak, hiszen először voltak Svájcban.
Magos Márk is pozitív élményekkel tért haza, lapunknak elmondta, szívesen elmenne Zürichbe máskor is.
– Nagyon tetszett Svájc, az ottani életszínvonal, és az emberek is, akikkel találkoztam, rokonszenvesek voltak. Sok ottani magyarral beszélgettünk, köztük innen elszármazottakkal is, ami külön öröm volt számunkra – mondta Márk.
Klájó Kitti sem volt még Svájcban, pedig élnek kint rokonai, a velük való találkozásnak ugyancsak nagyon örült.
– Csodálatos az ország, az ottani emberek pedig nagyon befogadóak, barátságosak, és nagyon jó érzés volt egy ilyen hálás közönségnek táncolni – mondta Kitti, hozzátéve, a tánccsoporttal sokfelé megfordultak már, de neki eddig ez tetszett a legjobban, reméli, lesz még alkalmuk Svájcba utazni.
Vilc Helena szerint is ez volt az egyik legkülönlegesebb szereplésük, melyre még sokáig emlékezni fognak.
– Jó volt ellátogatni egy olyan országba, amely oly sok mindenben különbözik a miénktől, például az életmódban is. Örülök, hogy a fellépésen kívül táncházat is tarthattunk, amelyen baranyai táncjátékokat mutathattunk be az ottani gyerekeknek – tudtuk meg Helenától.
A tánccsoport vendégszereplése az alpesi országban a Magyarház Alapítvány és a HMDK támogatásának köszönhetően valósulhatott meg.
A házigazdák is el voltak ragadtatva az alfalusi tánccsoport zürichi produkciójátólA szervezők egyike, a drávaszögi származású Pataki Cservenyák Zsuzsanna egy levelet is küldött szerkesztőségünkbe, amelyből most egy részletet közlünk.
„Mi, a Drávaszögből elszármazottak, izgatott örömmel vártuk a fiatalok fellépését. A Sergő zenekar bevonult a bálterembe, elkezdett muzsikálni. Egyszer csak elhalkult a közönség. Szólt a zene, forogtak a szoknyák, csattogott a csizmaszár, mosolyogtak a lányok, és megdobbant a szív. Villant a csipke, minden eredeti, igazi, maga a tiszta forrás. Kettős Zsuzsa tanárnő lélegzet-visszafojtva figyelte tanítványait, a Laskóról elszármazottak körülvették őt, és könny szökött a szemekbe. A gyerekek meg táncoltak és táncoltak. Gyönyörűen. Ennek ellenére sugárzott róluk a szerénység. Elhozták nekünk a Kopácsi-rét illatát, az erdő és a víz tisztaságát, az óhaza megtartó erejét. Csillogtak a szemek, öregjeink lelkisége áradt felénk, és mi olyan büszkék voltunk és vagyunk rájuk! Gyöngyszemek vagytok, Gyerekek! A közönség mindezt érezte, megilletődve közbetapsolt, és a tánc végén óriási, szűnni nem akaró ovációban tört ki. Ilyent még nem tapasztaltunk a zürichi magyar bálon. A vastaps nemcsak a táncot és a zenét díjazta, hanem a szívvel-lélekkel odaadóan táncolókat egytől egyig, a kisugárzást, az akarást, a fiatalságot. Sokan vagyunk, akik tudjuk, mit jelent kisebbségben élni, elődeink örökségét tovább adni, nehéz körülmények közt is. Ezért több az alfalusi ifjúsági tánccsoport, mint a tánc, több mint zene, több mint szórakozás. Ők a megfogyatkozott, hajdan élettel teli falvak, iskolák mai hírmondói. Joggal lehetnek büszkék rájuk a szüleik, tanáraik és a vidék maroknyi magyarsága. Ezzel a számomra örömteli eseménnyel régi tervem valósult meg. Hálás vagyok a drávaszögieknek, hogy vállalták a hosszú utat, hogy így, együtt örömet szerezhessünk, és jelezzük a nagyvilágnak: vagyunk még. Külön köszönet Zsuzsa tanárnőnek! A magam és a Zürichi Magyar Ház nevében: |
