A tanyavilág, ahol körülölel a természet, a csönd, a nyugalom, megkönnyíti még a munka terhét is.
Kati a háború után született, az 50-es években. Nem voltak sem gazdagok, sem szegények, hiszen tanyán laktak, ahol a föld, a jószág biztosította a mindennapit.
Olyan nagy szeretetben és összetartásban éltek, hogy Kati fájó szívvel hagyta el a tanyát, pedig nagyon szerette a választottját.
A házasságkötés után a városba költöztek. Férje minden kényelmet megadott neki, csak az volt a baj, hogy sokszor kellett szolgálati útra mennie.
Kati, mint madár a kalitkában, úgy vészelte át a férjtelen napokat. A jómódban neki nem kellett munkát vállalnia, így a lakás rabja lett. Gondolatai mindig a tanyán jártak, ahol megvolt a szabadsága, a tennivalója. A rét, a madarak éneke, sajnos mind-mind csak a múlt volt már. Próbálta elhessegetni gondolatait, hiszen hálásnak kellene lennie a kényelmes életért.
A legnagyobb öröm akkor érte, amikor megszülettek az ikrei. Férje is sokat segített a gyerekek körül. Boldogságuk határtalan volt, mindaddig, amíg az anyós nem jelentkezett be segítségnek. Köszönték is a szíves felajánlást, és udvariasan hárították volna el, de a mama hajthatatlan volt. Jelenléte megzavarta addigi kiegyensúlyozott életüket. Mindenbe beleszólt, kritizált. Emiatt Kati arra kényszerült, hogy a tanyát, a tiszta levegőt ürügyül használja. Szülei már elhaltak, csak egy fiútestvére maradt a tanyán. Oda is költözött.
Férje támogatta elhatározását, mert tudta, hogy ez az egyetlen megoldás, hogy anyját „kiiktassa”. Jól döntöttek, mert a gyermekkort a tanyasi világ csodálatossá varázsolta. Volt szabadság és volt elfoglaltság is a jószágok körül. Majd kicsattantak az egészségtől. Iskolába induláskor szinte sírva hagyták ott a tanyasi életet. Azért sikerült visszazökkenniük a városi életbe is, hiszen mégiscsak ott volt az otthonuk.
A fiúkat rabul ejtette a tanyavilág, és határozottan kijelentették, hogy ők földművesek lesznek, és szeretnének visszatérni a tanyára, segíteni a nagybácsinak a gazdaság fenntartásában.
Kati boldog volt, ám férje nem helyeselte a választást: nem paraszti életmódot szánt a fiaiknak. Nem volt mit tenni, megtörtént az újbóli költözködés. A fiúk önfeledten vetették bele magukat a munkába, és újjávarázsolták a birtokot.
Rabul ejtette őket a természet világa. Egy ikerházzal bővítették a telket, amit már saját családjukkal laktak.
A nagybácsit tisztességgel ápolták haláláig, és még nagyobb lendülettel gazdálkodtak.
A szülők nyugdíjba vonulásukkor leköltöztek hozzájuk a tanyára, a ház régi részébe. Őket sem vonzotta a gyerekek nélküli városi élet.
Kati boldogan üldögélt férjével a tornácon, és hálát adott a sorsnak, hogy öreg napjaiban is azt a levegőt szívhatta, amely gyermekkorát éltette. Csodálattal figyelte gyermekei munkájának a gyümölcsét, és megelégedéssel töltötte el az egyszerű élet, a nyugodt tanyavilág.
