A MESZ szerint pumpálják a pénzt a HMDK-ba * A HMDK szerint a MESZ-ben nem szoktak hozzá, hogy nem az ő javukra dőlnek el a dolgok * A témáról Jankovics Róberttel, a HMDK ügyvezető elnökével beszélgettem
Hetek óta arról szól a MESZ közlönye, az ún. Magyar Napló, hogy vezetői és újságírói úgy érzik, háttérbe szorultak. Az anyaországi kormány szerintük még a támogatásokat is megvonja tőlük, de annyi biztos, hogy immár nem csak az ő javukra dőlnek el a dolgok. A MESZ munkatársai, akik ehhez nem voltak hozzászokva az elmúlt nyolc év alatt, olyanok, mint a kisgyerek, akinek elvették a játékát, toporzékolnak, hisztiznek és kiabálnak. Legutóbbi számukban azt állították, hogy Magyarországról a HMDK-ba „pumpálják a pénzeket”. Erről természetesen a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének is van véleménye. Jankovics Róberttel, a HMDK ügyvezető elnökével beszélgettem.
– A MESZ közlönyében arról cikkeztek, hogy Magyarországról súlyos „pénzeket pumpálnak” a HMDK-ba. Mi erről a véleményed?
– Ez a képmutatás és a pofátlanság tetőfoka. A MESZ beszél „pénzpumpálásáról”, amikor az elmúlt nyolc év alatt pont ők voltak azok, akikbe a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány egyaránt „pumpálta” a pénzt? De természetesen mindenki magából indul ki, így a MESZ is. A tisztelt olvasók remélhetőleg még emlékeznek az elmúlt időszak botrányaira, mint amilyen például a horvátországi magyar nemzeti fontosságú intézmény meghatározása volt, amikor is a pélmonostori Baranyai Júlia Népfőiskola éveken keresztül évi 7 millió forint támogatásban részesült. Vagy a Corvinus Zrt. horvátországi pénzelosztásaira, ahol szoláriumvásárlásokat és pizzériákat támogattak a baranyai magyar gazdákkal szemben, valamint arra is, hogy a Szülőföld Alap Oktatási Kollégiumában egyetlen szavazati joggal bíró személy volt, aki akkor a HMOK Központ igazgatójával szemben kapott szavazati jogot, Tomašić Deák Korina, akinek azóta sincs semmi köze a horvátországi magyar oktatáshoz, mégis bitorolta a döntés jogát, és folyamatosan vissza is élt vele. És most, amikor végre egy igazságos rendszer van kialakulóban, amikor végül is gyökeres változások várhatóak a magyarországi támogatáspolitikában – amikor átlátható és mindenki számára egyértelmű kritériumok alapján osztják el a magyar adófizetők forintjait -, akkor most pénzpumpálásról beszélni több mint nevetséges.
– Szerinted miért tartják igazságtalannak a mostani elosztást a MESZ-esek? Elapadtak a források, és nem erre számítottak?
– Ami a MESZ-t és szatellitjeit illeti, a legfontosabb kérdés továbbra is az, honnan volt pénzük a több száz millió forint értékű ingatlanokra, amelyeket országszerte megvásároltak az elmúlt nyolc év alatt? És ami talán még érdekesebb: miért hallgatnak meszeseink ezen összegek forrásairól? Emlékeztetőül, csak Pélmonostor városában három ingatlanja van a MESZ-nek, illetve tagszervezetei tulajdonában. A zágrábi költségvetési pénzeket ilyen célra nem lehetett fordítani, ami az elmúlt nyolc év magyarországi pályázati pénzeire is vonatkozik. Ennek a forrásait nem látjuk, mivel Sója Dénes parlamenti képviselő pénzügyi beszámolójában sem szerepelnek ilyen tételek. A kérdés, amely esetleg számos további kérdést is felvethet, a következő: honnan volt egy civil szervezetnek ennyi pénze, és miért nem tud erről semmit az itteni magyar közvélemény? Továbbá honnan volt a MESZ-nek majd 30 000 kúnája, amit a bíróság jogerős döntése értelmében becsületsértésért kénytelen volt nekem kifizetni? Egy ilyen kiadást ki felé és hogyan számol el a MESZ? Mivel ezekre a kérdésekre semmilyen választ nem kapunk immár több éve, és erős a gyanúm hogy nem is fogunk, kénytelenek vagyunk elhinni mindazt, amiről a MESZ egyik legrégebbi munkatársa, a MESZ által alapított Karpat Kft. volt igazgató asszonya, Bisztricán Nikéta mondott nekünk, hogy a pénzeket Juhász Sándor, a MESZ elnöke táskában hordta ki a bankból, méghozzá heti rendszerességgel. Hiszen tudjuk, a MESZ-ben „nem szögekért dolgoznak”. Csak azt nem tudjuk, hogy azok a pénzek honnét kerültek a bankba? Mivel ennyire hangosak a legutóbbi magyarországi elosztások miatt, valószínűleg nagy része onnét származhat, és való igaz, hogy ezek a források most elapadtak.
– A HMDK, mint tudjuk, nem rendelkezik saját ingatlannal, aminek számos hátrányos következménye volt a szervezetre nézve az elmúlt években. Amikor például a Drávatáj stúdiójának vagy a magyarigazolvány-irodának 24 óra alatt ki kellett költöznie a HMOM Központból, az utcán találták magukat ezek a szolgáltatások. Mire költötte a HMDK a támogatásokat?
– Sosem gondoltunk önmagunkra, mindig az itteni magyarság szempontjait tartottuk szem előtt. Amikor az első Orbán-kormány „közvetítőjeként” a honvédő háborút követően a HMDK újjáépítette a vörösmarti, a csúzai, a laskói és az újbezdáni kultúrotthonokat, valamint a kórógyi és a kopácsi református templomokat, a beszámolók kristálytiszták voltak. Mindenki, akit érdekelt, megtudhatta, hogy honnan a pénz, és mire ment el. Ugyanígy volt ez akkor is, amikor – igaz, sajnos sokkal kisebb mértékben – a HMDK segítségével újjáépült a szentlászlói kultúrotthon: mindenki tudja, honnan származik a pénz, és mire költöttük el. És azt se feledjük, hogy a HMDK-t – Ádám Jenőnek és „névtelen polgárok csoportjának” köszönhetően – feljelentették, és az országos revízió jóindulatúnak aligha mondható ellenőrei semmilyen szabálytalanságot nem találtak, minden a legnagyobb rendben volt.
– A meszesek folyamatosan azzal vádolják a HMDK-t, hogy politikai pártként működik és koalíciókat köt. Ehhez mit szólsz?
– Ez is egy nevetséges vád! És vajon mi van a HDZ-vel országos szinten aláírt koalíciós szerződésükkel, amelyre hivatkozva Juhász és Sója írásban követelték az oktatási minisztertől Kucsera Bandi kinevezését az eszéki HMOMK igazgatói posztjára az akkori iskolabizottság egyhangú döntésével szemben? Egy szó mint száz – a HMDK-ban nem szokás zsákbamacskát árulni a horvátországi magyar választóknak. Mi minden olyan választás előtt, amely fontosnak tekinthető a horvátországi magyarság szempontjából, elmondjuk, hogy mit tartunk jónak az itteni magyarság számára, és miért gondoljuk azt helyesnek. És a mögött állunk. Ha kell, koalíciós szerződéssel is. Mint azt teszi helyhatósági választások alkalmával számos magyarországi helyi érdekeltségű civil szervezet is. Így volt ez – hadd említsem csupán az utolsó példát – a tavalyi önkormányzati választások alkalmával is, amikor például a Bellyei járásban a HMDK egyértelműen kimondta, hogy az akkori elöljáróval, Žarko Zelićtyel nem tudunk közös nevezőre jutni, és hogy a HMDK arra kéri a magyar választókat a Bellyei járásban, szavazzanak bizalmat a HDZ és a HMDK jelöltjeinek, Ružica Bilkićnek és Cickai Csabának. Egy időben az egyébként „nem politizáló” MESZ hivatásos politikai titkára, Tokai István szolgalelkűen kiszolgálta Zelićéket egy teljes cikluson át. Szeme akkor sem rebbent, amikor négy évig folyamatosan megszavazta a Bellyei járásban működő magyar egyesületeknek a nevetséges évi 1000 kúnát, és akkor sem, amikor 2007 tavaszán Sója Dénessel karöltve új járást akart létrehozni a három magyar falu részvételével. Mindezek után 2009 nyarán a MESZ politikai titkárának a szeme akkor sem rebbent, amikor követelte, hogy a Bellyei Járási Tanács elnöke lehessen. És amint azt a Bellyei járás területén élők tapasztalják, mindhárom magyar faluban eddig még nem látott fejlesztések vannak folyamatban, amire csak úgy kerülhetett sor, hogy a HMDK kérésére a Bilkić-Cickai párosnak szavaztak bizalmat ottani nemzettársaink.
– Milyenek a HMDK kapcsolatai a mostani magyar kormánnyal?
– A nemzeti kormánnyal az együttműködést új alapokra szeretnénk helyezni. Ezt a célt szolgálta többek között Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony november 16-ai látogatása is, amikor egy baráti beszélgetés eredményeként közösen leszögeztük, hogy a horvátországi magyarsággal kapcsolatos anyaországi politikában gyökeres fordulatra van szükség. És itt nemcsak az eddigi, nagyobb részében átláthatatlan támogatáspolitikára gondolok, ami azt eredményezte, hogy a MESZ és elvbarátaik egy hivatásos ingatlanközvetítő irodát is megszégyenítő módon számtalan épület tulajdonosai lettek, hanem az egységes nemzetpolitika alapján történő együttműködésre is. Bármilyen kicsi is a súlya a horvátországi magyarságnak, mi abban bízunk, hogy a HMDK igenis segíteni tudja Horvátországot az EU-elnökséget hamarosan betöltő Magyarországnál való „közbenjárásával”.
– Hogyan látod, a HMDK előre tudott lépni a nemzeti együttműködés terén Horvátországban?
Minden esetleges nézeteltérést félretéve, a HMDK nagyszerű kapcsolatot létesített a zágrábi, a Zágráb megyei, sziszeki, Isztria megyei, rijekai, šibeniki, spliti és verőcei magyarokkal egyaránt. Mindez azt is eredményezte, hogy a horvátországi magyarságnak kialakulóban van egy minden korábbinál legitimebb képviselete. És ebbe az együttműködésbe vártuk a MESZ-bástyáknak számító Vukovár-Szerém, Belovár-Bilo-
gora, Pozsega-Szlavónia és Kap-ronca-Körös megye kisebbségi önkormányzatainak elnökeit/képviselőit is. Erre az „Együtt, nem megosztva” mottót használó MESZ és a nemzeti egységet hirdető parlamenti képviselőnk mit tettek? Egy civil szervezet mögé bújva szerették volna újra megtéveszteni a horvátországi magyarságot, az ún. Magyar Nemzeti Tanács megalakításával. Ami – sportnyelven szólva – nem más, mint a MESZ II. De a horvát hatóságokat sem lehet ilyen gyerekes trükkökkel megtéveszteni, és Sója Dénes mandátuma egyébként is lassan, de biztosan a vége felé közeledik.
