A minap egy népszerű internetes portálon szokatlan és egyben sokkoló képre bukkantam. A felvétel egy közismert horvátországi hipermarketben készült, elektromos riasztóval ellátott csirkehúst ábrázolt. Először nem tudtam hova tenni a dolgot, aztán kissé elgondolkodtam. Vajon már tényleg olyan világban élünk, ahol az élelmiszerlopás úgy elharapózott, hogy ilyen radikális óvintézkedéseket kell tenniük az eladóknak árujuk megvédéséhez, vagy esetleg valami más van a dolog mögött?
Egy biztos: a munkanélküliek számaránya egyre nő, szinte naponta szűnnek meg munkahelyek és kerülnek utcára emberek, és sajnos úgy tűnik, hogy ez a tendencia a közeljövőben sem fog javulni. A városokban a válság még inkább érzékelhető, hiszen a falusi ember még csak megtermel valamit a ház körül, ám a betonrengetegben korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Hogyha valaki már huzamosabb ideje nincstelenségben él, és még gyereket is nevel, azt a szükség könnyen ráviheti a lopásra.
A riasztóval védett csirkehúst viszont etikátlannak tartom, és engem bizony el is tántorítana az adott termék megvásárlásától. Zokon veszem a vásárlók iránti mértéktelen bizalmatlanságot. Merem remélni, hogy ezek a biztonsági riasztóval ellátott csirkék csupán átmenetileg díszelegnek a bizonyára „problémás” városrészben levő áruházban, és nem fognak mostantól mindennapossá válni. Ha mégis, akkor feltehetjük a kérdést: ezek után mi jöhet még, a gyümölcsökre és a kenyérre is riasztót szerelnek?
Kik és mit lopnak?
Elbeszélgettem néhány bolti eladóval, de nevüket már nem vállalták. Megtudtam tőlük, hogy falvainkban is gyakoriak a bolti lopások. Mosóport, dohányárut vagy akár alkoholt is el-elcsennek. Az ilyen esetek megelőzésére az eladóknak szemfülesnek, sőt gyakran pimaszul ébernek kell lenniük, mert hiszen a leltározáskor felmerülő hiányt nekik kell megtéríteniük. Azt mondják, a lopásokat sok esetben nem rászorulók követik el, hanem gyakran tehetős emberek, akikről nem is feltételezné az ember, hogy ilyesmire vetemedhetnek.
Akinek van állása, az a munkahelyéről lop
Egy felmérés szerint Horvátországban gyakori eset, hogy az alkalmazottak meglopják a munkáltatójukat. Ez a beidegződés feltehetően még az előző rendszerben alakult ki sokakban, így nem is tekintik lopásnak. „Hazahoztam a vállalatból, mert ott úgyis sok van belőle, ezért úgyis eldobódna” – ilyen és ehhez hasonló érvelések hangzanak el. A MojPosao portál felméréséből az is kiderül, hogy leggyakrabban irodai eszközöket visznek haza a dolgozók, ezek közül is leginkább papírt, ceruzát, radírt, de az is megesik, hogy számítógépet tulajdonítanak el, de egyéb berendezést is. Lehet, hogy nem is gondolnánk, de az is lopásnak számít, ha munkaidőben saját ügyes-bajos dolgainkat intézzük, ugyanis azzal, hogy nem a munkánkat végezzük, megkárosítjuk a munkaadónkat. Európai viszonylatban nézve Horvátország az élen jár a munkahelyi lopások terén, de persze mindez a volt szocialista tömb teljes egészére is vonatkozik. Ezzel ellentétben egy hollandnak vagy egy dánnak ilyesmi meg sem fordulna a fejében.
{Fcomments}
