A honvédő háború áldozatainak emlékére vasárnap szentmisét és koszorúzást tartottak Dályhegyen. A november szomorú időszak a hegyháti magyarság számára is, akik a szerb megszállás következtében parányi közösségük huszonkét tagját vesztették el.
A honvédő háború hegyháti magyar áldozatai közül eddig húsz személy földi maradványait találták meg, ketten pedig még mindig az eltűntek listáján szerepelnek. Az ő emlékükre minden évben szentmisét tartanak a dályhegyi katolikus templomban. Vasárnap délelőtt az emlékezők először itt gyűltek össze, majd pedig a koszorúkkal és a mécsesekkel elindultak a temetőbe, ahol felidézték a barbár cselekedeteket.
Miután az úgynevezett jugoszláv néphadsereg és a szerb önkéntesekből álló alakulatok elfoglalták Erdődöt, a helyi horvátokat, magyarokat és az összes nem szerb nemzetiségűt vagy elzavarták, vagy legyilkolták. Üres házaikba szerbek költöztek.
1991 novemberétől 1992 februárjáig brutális gyilkosságok sora következett be, összesen 37 civilt öltek meg.
1991. november 9-én Arkan egységei és a helyi szerbekből álló alakulatok 12 horvát és magyart gyűjtöttek össze Erdődön, Dályhegyen és az Erdődi-hegyen, majd Erdődre, az úgynevezett kivizsgáló központba hurcolták őket, ahol a következő napon mind a 12 személyt kivégezték. A 12 áldozatból nyolcat a szlavóniai Ćelije faluban találtak meg, egyet a dályhegyi határban, hármat pedig egy borovói kútban. Néhány nappal később letartóztattak és kivégeztek további három civilt, akik közül az egyik az előző napokban megölt magyarok rokona volt, és érdeklődni mert az elhurcoltak sorsa felől.
Decemberben újabb személyeket tartóztattak le és végeztek ki. A brutális gyilkosságok folytatódtak 1992 februárjában is. Július 3-án pedig letartóztatták az 1937-es születésű Szénási Máriát, aki érdeklődött családja tagjainak sorsáról. Őt is kivégezték, holttestét később egy elhagyatott kút alján találták meg Dályhegyen.
Az Erdődön és Dályhegyen elkövetett brutális gyilkosságok miatt a nemzetközi bíróságon még mindig eljárás folyik és folyt több személy ellen is.
Hogy mit éltek át ezekben az időkben a hegyhátiak, az Papp Istvánnak a nemzetközi bíróság előtt tett tanúvallomásából is érzékelhető, amelynek egy részét a megemlékezésen is felolvasták:
„(…) A félelem és kilátástalanság voltak a fő jellegzetességei a megszállt Dályán zajló életnek. A bankok és a posta nem működtek, így gyorsan pénzhiány következett be. Emiatt a dályi hóhérok jegyrendszert vezettek be, de kizárólag csak a szerbek számára. A három dályi pékségből csak egy üzemelt, mert az albán tulajdonban lévő pékség tulajdonosát meggyilkolták, míg a Miro pékség tulajdonosát letartóztatták. Az egyetlen pékség előtt óriási sorok kígyóztak, több mint 50 ember is várt órákig, síri csöndben. Dályán akkoriban senki senkivel nem beszélt, senki senkihez nem ment. (…)“
A megemlékezésen a helyiek, a civil egyesületek képviselői mellett részt vettek Eszék-Baranya megye és az Erdődi járás képviselői is, valamint Jankovics Róbert, a HMDK ügyvezető elnöke, aki elmondta, fontos minden évben legalább egyszer szervezett formában megemlékezni az ártatlan áldozatokról, a temetőben emelt emlékmű pedig mindig emlékeztetni fog arra, hogy az emberi gonoszság milyen mérhetetlen szenvedéseket okozhat.
{fcomments}
