(Közel)múltidéző rovatunkban az elmúlt húsz év Képeseiből válogatunk a következőkben, az alábbi cikk 2006 áprilisában, a 15. számunkban jelent meg. Nem véletlenül választottuk ezt az írást, amely egy érdekes kapcsolatról szól és arról, hogy hogyan segítsünk másokon.
A hetvenedik életévét betöltő Jergovics Brigitta néni és Péter Piroska negyedikes gimnazista nemrég szoros barátságot kötöttek.
A magyar származású hölgy az eszéki magyar iskolaközpontban ismerkedett meg Piroskával, aki elvállalta, hogy időközönként felolvas Brigitta néninek, mivel az idős asszonynak az utóbbi időben nagyon megromlott a látása. Csak egy speciális szemüveg segítségével tud olvasni, ám az orvosok azt javasolták, hogy egyáltalán ne erőltesse a szemét, mert az csak rontana az állapotán. De mivel Brigitta néni az olvasás szerelmese, valahogy mégis meg kellett oldani a problémát. Így gondolt egyet és felkereste a magyar Központot, hogy segítséget kérjen.
– Tavaly májusban jelentkezett nálam ez a betegség, amely a szememet támadta meg, és sajnos meggátol abban, hogy napjaimat legkedvesebb időtöltésemmel, az olvasással töltsem – meséli Brigitta néni. – Szembajom előtt belekezdtem egy csodálatos könyvbe, amely a mohácsi vészig tárgyalja a magyarság történetét, de betegségem közbeszólt, így nem sikerült végigolvasnom.
Az igazgatónő végül Péter Piroskát kérte meg, hogy olvassa föl neki „folytatásokban” a könyvet.
A gond megoldódott, ám Brigitta néni nemcsak felolvasásra vágyik, hanem amit hall, azt meg is szeretné jegyezni, így kazettákon tárolja a könyv szövegét.
Bár gyermekkorában nagyszüleivel magyar környezetben élt, és gyakorolta is a magyar nyelvet, később horvát iskolába került, ahol nem igazán találkozott magyar ajkúakkal, így az évek során Brigitta néni magyar nyelvtudása nagyon megkopott. Ezt a hiányt szeretné most pótolni, ezért Piroskával felveszik kazettákra a felolvasott szöveget, hogy bármikor visszahallgathassa.
– Az igazgatónő két hónappal ezelőtt kért fel erre a feladatra, és én gondolkodás nélkül elvállaltam, egyáltalán nem esett nehezemre, hiszen így segíthettem valakin, ami nagyon jó érzéssel tölt el – mondja Piroska. – Ezenkívül örülök annak is, hogy így én magam is megismerkedhettem a szóban forgó könyvvel, sok újat tanultam belőle.
Piroska nemcsak felolvassa a „nyers” szöveget, hanem el is magyarázza lelkes hallgatójának azt, amit esetleg nem ért. Sőt, mivel az idős hölgy nagyon szereti a magyar népdalokat, a diáklány ezekből is készített neki egy csokorra valót, hiszen gyönyörű hangja van. Ez a különös barátság és az orvosok által ajánlott új gyógyszerek olyannyira jót tettek a már tizenöt éve egyedül élő asszonynak, hogy csodák csodájára, a látása nem romlik tovább, sőt, némi javulást mutat az állapota. Azt reméli, hogy talán hamarosan már egyedül is tud majd olvasni, de azért Piroskával továbbra is tartani szeretné a kapcsolatot.
Brigitta néni nagyon örül és hálás a Központban kapott segítségért.
Már csak az maradt hátra, hogy lassacskán megtanulja a kazetták tartalmát…
