Tamaskó Eszter 2020 óta a rijekai Bölcsészettudományi Kar magyar lektora, akivel a feladatairól beszélgettünk, és megtudtuk tőle, hogy a hallgatók körében népszerű a magyar nyelv.
– Nagyon jó volt hallani, hogy amikor megérkeztünk ide, és elhaladtak mellettünk a diákok, gyakorlatilag mindenkivel magyarul üdvözöltétek egymást. Ez mennyiben a te érdemed?
– Mivel én vagyok az egyetemen az egyetlen tanár, aki magyarul tanít, ezért elmondhatom, hogy igen, ez az én érdemem. Elég sok hallgatóm van, már 33-an tanulnak magyarul ebben a félévben.
– De ne szaladjunk ennyire előre, hogyan kerültél a magyar oktatás közelébe, és mi hozott téged ide, Rijekába?
– Én dusnoki származású vagyok, ez egy Baja és Kalocsa között fekvő település. Már az általános iskolában tudtam, hogy a magyar nyelvvel szeretnék foglalkozni, amikor még azt sem tudtam pontosan, mit jelent az, hogy nyelvész. Az egyetemet az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem horvát és magyar szakon. Ekkor döntöttem el, hogy hosszabb távon is a horvát-magyar kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni. A doktori disszertációm témája is a dusnoki horvát nyelvjárás. Egy ösztöndíjjal kerültem Zágrábba 2012-ben, és egészen 2020-ig ott éltem és dolgoztam. 2020 októberében nyílt meg Rijekában a magyar lektorátus. A 20. század eleje óta itt nem volt magyar oktatás, és én kaptam meg azt a nagyon szép és hálás feladatot, hogy a helyieket, illetve nem csak helyieket, a Rijekában tanuló horvát egyetemistákat magyarra tanítsam.
– Zágráb után milyen volt a váltás Rijekára? Tapasztaltál-e különbséget?
– Igen, Rijeka egy nagyon izgalmas város, nekem tetszik az, hogy keveredik a mediterrán és a kontinentális életstílus. Nagyon sokat jelent, hogy itt van a tenger, az irodámból és a tantermekből is az Adriára nézünk. Azt tapasztaltam, Rijeka magyar korszaka mély nyomokat hagyott a városban.
– Azt mondtad, hogy nagyon sok hallgatód van. Ezek szerint akkor a magyar mint idegen nyelv népszerű tantárgynak számít?
– Én úgy gondolom, hogy igen, népszerű tantárgynak számít. A magyar volt az első olyan idegen nyelv, amely nem indoeurópai nyelv, és tanulni lehet az itteni egyetemen, úgyhogy egzotikus nyelvként szokták emlegetni, ami egy kicsit azért furcsa, hiszen egy szomszédos ország nyelvéről van szó. A hallgatók általában azért szokták választani, mert valami újat szeretnének tanulni, olyant, amivel addig nem találkoztak. Már egyre több tantárgyam van, 2020-ban, amikor elkezdtem, csak nyelvgyakorlat volt, de ezt mára kibővítettük magyar kultúrával és civilizációval, sőt egy csoportnak most kötelező tantárgy a magyar a fordítástudományi iskolában is.
– Milyen indíttatásból választják a magyar nyelvet a hallgatók?
– Ez a kérdés engem is nagyon foglalkoztatott, ezért minden hallgatóval kitöltetek egy kérdőívet, arra várok választ, hogy mi a motivációja, mit tudnak Magyarországról? Meglepetéssel tapasztaltam, hogy eddig nem volt olyan hallgatóm, akinek bármilyen magyar kötődése lett volna. Mint már említettem, a fő motivációjuk az, hogy egy olyan nyelvet tanuljanak, amely egy kicsit más. Sokan szeretik Magyarországot, voltak már ott turistaként, vagy szeretnének oda eljutni, és akkor itt ehhez egy megfelelő alapot kaphatnak.
– Lektorként mi a legfontosabb feladatod?
– Több része is van. Azt szoktam mondani, hogy minél kevesebbszer hangozzon el az a mondat Rijekában, hogy a magyar nyelvet lehetetlen megtanulni. Ez nálunk egy választható tantárgy, tehát ez nem olyan, mint mondjuk Eszéken vagy Zágrábban, ahol igen magas szintre jutnak el a hallgatók. Viszont azok, akik megfelelő ambícióval rendelkeznek, itt kaphatnak egy olyan alapot, amelyről elrugaszkodva ők is egy jó szintre juthatnak el. A másik feladatom a magyar kultúrának a megismertetése és az is, hogy a rendkívül sokrétű és színes kultúránkat bemutassuk egyrészt az egyetem berkein belül, de városi szinten is népszerűsítsük.
– Egyetemi oktatónak lenni azt is jelenti, hogy tudományos kutatást, munkát is „illik” végezni. Jelenleg te min dolgozol?
– Én magyarországi horvátnak és horvátországi magyarnak is egyaránt vallom magam, és ez megjelenik a tudományos tevékenységemben is. A fő kutatási témám Dusnok. Egy több mint 300 évvel ezelőtti, gyakorlatilag eredeti formában rögzült szlavóniai nyelvjárásról van szó. Ez az egyik, de a zágrábi egyetemen Katalinić Krisztinával a zágrábi magyarságot is górcső alá vettük, szociolingvisztikai szempontból azt néztük meg, hogy mennyire használják még a nyelvet, illetve a nyelvi átörökítés fokozatait, azt például, hogy mennyire adják tovább az idősebb generációk a fiatalabbaknak a nyelvet, ugyanezeket a kérdéseket a magyarországi horvátok körében is vizsgálom.
– Kikre számíthatsz ebben a nem könnyű munkában?
– Igaz, hogy a lektorátuson én dolgozom egyedül, viszont egy nagyon támogató környezetről van szó. A lektorátus a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium vendégoktatói hálózata keretében működik, így a zágrábi magyar nagykövetségtől és a Liszt Intézettől is sok támogatást kapok; velük közös programokat is szervezünk. Az egyetem vezetésére is számíthatok, hiszen például a dékánunk egyik fő alapelve, hogy a bölcsészdiplomák értékét a nyelvtudással lehet még magasabb szintre emelni.
