Műholdas tévé, internet és mobiltelefon nélkül ma már aligha tudnánk létezni, ezekre az eszközökre szükségünk van az információszerzéshez, kapcsolattartáshoz, tanuláshoz, munkához, számlák befizetéséhez, vásárláshoz stb. Rengeteg szolgáltató konkurál a telekommunikációs piacon, akik próbálnak megnyerni maguknak bennünket. Ennek folytán konfliktusok is adódhatnak a szolgáltató és a felhasználó között. A vörösmarti Heic Mihálynak a szerződés felbontásakor támadtak nehézségei, a kopácsi Valkai Zsolt példája pedig a házaló ügynökökkel való üzletkötés veszélyeire hívja föl a figyelmet.
Manapság a telekommunikációs piacot igen nagy versenyszellem jellemzi. Nagy konkurenciája van a mobilhálózatoknak, internet és műholdas tévészolgáltató cégeknek, mégis működőképesek, ugyanis ezekre ma már akkora az igény, mint a „mindennapi kenyérre”, el sem tudnánk képzelni az életünket nélkülük.
A szolgáltatók árban és minőségben is változatosak, különféle csomagokat, akciókat, szerződés-lehetőségekkel csábítanak. Persze nem mindenki fogékony rájuk, sokan nem veszik figyelembe a kedvezményes ajánlatokat, és inkább az addigi szolgáltatónál maradnak. Ez az idősebb korosztályra jellemző, tagjai nem nagyon ismerik ki magukat a telekommunikációs szolgáltatások világában, és félnek, hogy rosszul döntenek vagy esetleg becsapják őket. A „jól bevált” szolgáltatóhoz való ragaszkodás másik oka, hogy sokan úgy vélik, a váltás nagy bonyodalmakkal jár. És nem is állnak annyira távol a valóságtól. Sok esetben valóban túlkomplikálják egy látszólag egyszerű feladat lebonyolítását.
Süket telefonos játék az ügyfélszolgálattal
A vörösmarti Heic Mihálynak, a horvátországi Digi televízióval gyűlt meg a baja, amikor tavaly ősszel kiderült, hogy megszűnnek a magyar adások, miután a Vipnet fölvásárolta a Digi horvát műholdas részlegét. Mihály még októberben lekapcsolta a készülékét, leszerelte az antennát, majd telefonált az ügyfélszolgálatnak, hogy többé nem tart igényt a szolgáltatásra. Az ügyfélszolgálat tanácsára kérvényt írt az adó lekapcsolására. Ezt követően sem történt semmi. A következő hónapot is meg akarták fizettetni vele, így telefonbeszélgetések sorozata kezdődött. Heic Mihály hiába próbálta elmagyarázni, hogy október óta nem nézi az adásaikat. A televízió munkatársának ez nem jelentett semmit, azt állította, ezt nem tudják leellenőrizni. Végül olyan ügyfélszolgálatossal sikerült beszélnie, aki mégis meg tudta oldani a problémát, így a következő hónapra már nem küldték a számlát.
– Elég baj, hogy hatszor-hétszer kellett telefonálnom egy ilyen egyszerű feladat elintézéséhez. A félreértés abból adódott, hogy olyanok dolgoznak az ügyfélszolgálatban, akik nem értenek a dolgukhoz – mondta Heic Mihály. Arra sem kapott egyértelmű választ, hogy mihez kezdjen az antennával és a műholdvevő készülékkel. Először azt tanácsolták neki, küldje vissza, majd, hogy házhoz mennek érte. Azóta sem vitte el senki. A lényeg, hogy legalább sikerült felbontaniuk a szerződést.
Ne dőljünk be az ügynökök ajánlatainak!
A legtöbb esetben nem azért váltunk szolgáltatót, mert a réginél megváltoztak a feltételek (mint a Digi esetében), hanem, mert jobb ajánlatot kapunk egy másik cégtől. Az ajánlatok, vagyis a házaló ügynökök pedig ott kopogtatnak az ajtónkon, és elszántan próbálnak meggyőzni bennünket. Hajlamosak csupán a kedvező feltételeket említeni, a szerződésnek a felhasználóra előnytelen részét pedig elhallgatják, esetleg el is ferdítik az igazságot. Ezt példázza a kopácsi Valkai Zsolt esete is. Néhány évvel ezelőtt egy ügynök csengetett náluk, és jóval kedvezményesebb áron kínált internetet, mint amennyit akkor fizettek érte. Zsolték elolvasták és aláírták a szerződést. Az ügynök azt is elvállalta, hogy lejelenti őket az előző internet- és telefonszolgáltatójukról. Miután Valkai Zsolt megkapta az új csomagot, kiderült, hogy sokkal lassabb internetet kapott, mint amilyenben megegyeztek. Felhívta az ügyfélszolgálatot, tudatták vele, hogy ő ezt a csomagot rendelte. Az ügynök átejtette őket. Ezt az is igazolta, hogy Zsolt felhívta a házalót is, aki csak hebegett-habogott a vonalban, és egykettőre lerázta. Valkaiéknak végül meg kellett toldania az összeget, hogy olyan gyors internetje legyen, mint amilyenről megállapodtak.
– Az ügynök nem csak a sávszélességgel ejtett át. Továbbra is kaptuk a számlát az előző szolgáltatóktól, mert nem jelentette le, ahogy megegyeztünk, azt is nekünk kellett elintéznünk – mondta Zsolt. Később már nem akartak reklamálni, és a történet abba is maradt. Az ügynök is továbblépett, de előtte, hazugság árán, szerzett egynéhány ügyfelet, nem Zsolt volt az egyedüli, akit átejtett.
Valkaiéknak a mobilhálózattal is meggyűlt a bajuk. Két évvel ezelőtt kötöttek szerződést az egyik szolgáltatónál két mobiltelefonra. Havi 110 kunát kellett fizetniük fejenként, és 150 kunát telefonálhattak le ezért az összegért. Egy év elteltével, amikor Zsolt új mobilkészüléket vásárolt, kiderült, hogy az internet nincs benne a csomagban. Másfél év múlva pedig már csak 100 kuna kedvezmény járt 150 helyett, viszont továbbra is 110 kunát kellett fizetniük havonta. Az ügynök ugyanis elhallgatta, hogy bár a szerződés kétéves, az akció csak másfél évig tart. A szerződés lejárta után Zsolt szolgáltatót váltott.
– Az a tapasztalatom, hogy jobb elkerülni az üzletelést a házalókkal, akik hetet-havat összehordanak, csak hogy újabb ügyfélre tegyenek szert – szögezte le Zsolt. Azt ajánlja, inkább mindenki maga keresse fel az elvárásainak megfelelőnek vélt szolgáltatót, és ott érdeklődjön az ajánlatok felől.
{fcomments}
