Stockholm – Szöllősi Antal 1973-ban alapította meg az Északi Magyar Archívumot. Ez mára Svédország legnagyobb magyar dokumentációs gyűjteménye, melynek az alapító egymaga viseli gondját a gyűjtéstől kezdve a feldolgozáson át, és ami a legbámulatosabb, saját költségén, elhivatottságból.
Szöllősi Antalt az ausztriai Felsőpulyán megrendezett 12. Kufstein-tanácskozáson volt szerencsénk megismerni. Hamar kiderült róla, hogy áldozatos munkát végez már évtizedek óta, amelynek eredménye egy értékes és hatalmas gyűjtemény az emigráns magyarok történetéről.
Szöllősi Antal 1969 novemberében került ki Svédországba az Invandrarverket (Bevándorlási Hivatal) révén, egy ausztriai menekülttáborból. Nemzetiségére mindig is büszke volt, a magyar hagyományokat dokumentumok gyűjtése révén önszorgalomból ápolta. 1970. áprilisában indította el a kezdetben Bujdosó nevet viselő, később Bujdosók című lapot, amely 1974 decemberéig jelent meg rendszeresen. A lap szerkesztése lehetővé tette, hogy egyre több svédországi magyart ismerhessen meg. Időközben tudomására jutott, hogy több magyar lap is napvilágot látott 1956 után, de azok már nem voltak elérhetőek. Akkor még csak 15-16 év telt el a forradalom óta, és máris alig maradt nyoma az akkor Svédországba került magyarság nyomtatott irodalmának. Sorstársaitól tudta meg, hogy annak idején, menekülésükkor magukkal hoztak 1956-os dokumentumokat is. Félő volt, hogy amennyiben nem kerülnek biztonságba, idővel véglegesen elvesznek. Miután megismerkedett a Balti Levéltárral, olyan ötlete támadt, hogy ennek mintájára létre kellene hozni egy magyar gyűjteményt. Így született meg 1973. október 23-án az Északi Magyar Archívum (ÉMA -Ungerska Arkivet).
A Nyugaton élő magyarság dokumentumait őrzi
Svédországban jelenleg körülbelül 35 ezer magyar él. Egy részüket az 1956-os menekültek és leszármazottaik teszik ki. Antal szobafestőként kereste meg a kenyerét, szabad idejét szentelte a gyűjtőmunkának. Kezdetben néhány lelkes stockholmi magyar fiatal is segítette a gyűjtésben. Alapításától kezdve összesen körülbelül 50-60 személy vett részt az archívum gazdagításában, köztük több svéd is. Az ÉMA a Nyugaton élő magyarság különféle dokumentumait őrzi; eddig összesen több mint félszáz országból gyűjtött össze anyagot. Ez az emigráns magyar egyesületek, szövetségek, egyházak, sportklubok, vállalatok stb. szellemi és tárgyi hagyatékából, valamint a történelmi Magyarország területéről idekerült írásokból, tárgyakból áll. 25 ezer könyv, 3000 féle magyar újság és folyóirat, hétszáz, az emigráns magyarok által kiadott lap, több mint száz angol, kínai, lengyel, német, svéd stb. nyelven íródott, a magyarság ügyeivel foglalkozó sajtótermék, valamint temérdek újságkivágás, levelek, dokumentumok, nyomtatványok, fényképek és hanganyagok képezik a gyűjtemény anyagát. Az írások vagy magyar nyelvűek, vagy a befogadó ország nyelvén íródtak és magyar témájúak. Az összegyűjtött anyagot Szöllősi Antal tíz kategóráiba sorolta, megkönnyítve a nyilvántartást. A gyűjteményben hagyatékok, hanganyagok és kéziratos dokumentumok is találhatók. A gyűjtemény számítógépes feldolgozását is Antal végzi, de időszűkében eléggé lassan halad vele. Végül, de nem utolsósorban: az ÉMA olyan, pártpolitikától és vallási nézetektől független gyűjtemény, amely tevékenységéhez nem kap anyagi támogatást sem svéd, sem magyar, sem egyéb forrásokból, és amelynek működését áldozatkész magyar és svéd magánszemélyek teszik lehetővé.
A nap 24 órájában ezzel a gyűjteménnyel foglalkozik
Szöllősi Antal már nyugdíjas, így minden szabad percét az archiválás tölti ki. De a gyűjtés mellett kutatómunkát is végez, és ennek eredményeit könyv formájában is publikálta, amely 1000 év svéd-magyar kapcsolatait tárgyalva. Mint mondja, nem egyszerű így az élet, hiszen semmilyen támogatást nem kap munkájához, saját költségen két raktárt is bérel, mivel a felhalmozott anyag már nem fért el a lakásukban. Munkáját sok ismerőse segíti, nemegyszer egy-egy sorstársa a költözéskor az archívumnak adományoz magyar könyveket, és a fölös példányokat riportalanyom igyekszik eljuttatni magyarországi iskolákba. Felesége is nagy türelemmel támogatja értékmentő munkájában, tudja, hogy milyen fontos ez neki. Riportalanyom álma, hogy az egész archívumot áttelepítse Magyarországra, itt létesülhessen egy kivándorlási intézet és múzeum, amelyben méltó helyet kapna az egy élet munkájával felhalmozott gyűjtemény.
{fcomment}
