Azt mondják, hogy az ember akkor nő fel igazán, amikor meghalnak a szülei. Én ezt nem hittem el, bár jó anyám is sokszor mondta: addig örülj, amíg én megvagyok.
János soha nem felejti el azt a napot, amelyen az apját temették.
Január volt. Azt hitte, a szíve megszakad, és attól félt, hogy apja majd fázni fog a föld alatt. Ekkor egy erős, bátorító kéz nyúlt felé: anyja tekintete is azt üzente, hogy minden rendben lesz, pedig neki is nagyon fájt a veszteség.
– Most az élőkkel törődjünk – mondta, és így is lett.
Mindent meg tudott beszélni az anyjával. Amikor sikeresen befejezte a tanulmányait, munkába állt és elég komolyan tervezte a családalapítást. Barátnői jöttek-mentek, míg rá nem talált Ildire. Igen, ő volt az igazi, akit társul választhat. Édesanyjával meg is tervezték a szerény, családias lakodalmat.
Ildi nagyon jó természetű lány volt, és János anyját is elfogadta. Bölcs tanácsai segítették őket. Nehéz is volt az elválás, amikor elköltöztek, de hát ez az élet rendje.
Amikor megszülettek az unokák, akkor is a rendelkezésükre állt.
De az évek múlásával az anyja is fáradni kezdett, és meg is betegedett: hasnyálmirigy-gyulladása volt. Jánosék tudták, hogy veszélyes kórról van szó. Várták a betegszállítókat. Az anyja már a legszívesebben lemondta volna ezt az időpontot, mert még szeretett volna elmenni az unokái anyák napi műsorára. De az erős, görcsös fájdalom miatt ezt nem tehette meg.
Érdekes módon jól érezte magát a kórházban. Jánosék is csodálkoztak a nyugodtságán. De az orvos azt mondta nekik, hogy ez a halál közeli megnyugvás…
A rettenetes hírt először Ildivel közölték. Rohantak a kórházba. Az anyja ott feküdt az ágyon, letakarva. János ráborult a holttestre. Amikor elvitték, azt hitte, megszakad a szíve. Abban a pillanatban tényleg úgy érezte, hogy felnőtté vált.
Nincs már kit felhívni. Az embert a szülei mindig meghallgatják. Az anyja is ilyen volt, még akkor is, ha fogalma sem volt, hogy miről beszél. Az anya ilyenkor is meghallgat, szeret, nyugtat – ilyen a szülő. Bármilyen messze is van, akkor is átölel.
Már öt éve annak, hogy anya nélkül lesz anyák napja. – De szeretnék újra gyerek lenni! – sóhajt fel János.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
