Zrínyi Miklós 1664 januárjában indította meg híres téli, más néven eszéki hadjáratát. A 355 évvel ezelőtt lezajlott hadjárat során égette fel az eszéki hidat, ami komoly csapás volt a megszálló törökök számára.
A törökök 1663-ban indított hadjáratának a célja a még általuk nem uralt északnyugati országrész, a Magyar Királyság elfoglalása volt, a keresztény seregeké viszont az ország felszabadítása. Ennek egyik jelentős mozzanata Zrínyi Miklós horvát bán téli hadjárata, amit 1664. január végén indított a Dráva mentén. A hadvezér 20 ezer katonájával Kapronca (Koprivnica) környékén kelt át a Dráván, és a folyót követve haladt délkelet felé. Útközben felszabadított több folyó menti erődítményt és seregeinek egy része körbevette Pécset, így lekötve jelentős török erőket, míg a másik fele nagyobb ellenállás nélkül a 8 kilométer hosszú eszéki hídhoz vonult. A híd két részből állt, és a vártól egészen Dárdáig vezetett. A mocsaras részeken tölgyfacölöpökön állt, míg a folyón egy hajóhíd ívelt át. Az építmény a maga idejében valóságos mérnöki csodának számított, messze földön ismerték. A híd stratégiai szempontból is nagyon fontos volt, mivel ez volt ez egyetlen török átjáró a Dráván, és ezen át biztosították a Magyarországon állomásozó csapatok ellátását is.
Zrínyi csapatait a hídnál nem várta komolyabb ellenállás, csupán Eszék várából lőttek rájuk, szerencsére kevés sikerrel. A magyar katonák két napig hordták a nádat és a gallyakat a hídra, melyet 1664 február 1-jén felgyújtottak. A híd porig égett, lerombolása nagymértékben megnehezítette a törökök helyzetét, akik nem tudták ezután biztosítani csapataik számára az utánpótlást. A híd felégetése után Zrínyi bevette Baranyavárat és Dárdát, majd visszatért Pécsre, ahonnét seregeivel visszavonult Zrínyiújvárba.
A hadjárat a magyar-török háborúk egyik legsikeresebb „akciója” volt, ami nagymértékben köszönhető annak, hogy a törököt váratlanul érte. Zrínyi jelentősebb veszteség nélkül stratégiai csapást mért a törökre, számos várat felszabadított és jelentős zsákmányra tett szert. Több mint 20 ezer marhát, 3000 lovat, valamint több kocsi aranyat zsákmányoltak és számos magas rangú törököt is fogságba ejtettek, akiket később csak jelentős váltságdíj fejében engedtek el.
Később még számos csatára került sor, melyek ugyan összességében sikeresnek mondhatók, ám végül mégis a szégyenteljes vasvári béke tett pontot a háború végére, mely nem a magyarság, hanem csakis a Habsburgok érdekeit szolgálta. A török alóli felszabadulásra ezért még harminc évig várni kellett.
„Ne bántsd a magyart!”
Az ősi dalmát-horvát eredetű családból származó főnemes, gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája egyformán volt nagy formátumú költő, prózaíró, államférfi és hadvezér. Kora legtekintélyesebb magyar politikusaként Európa-szerte ismerték a nevét. A kor nagy veszedelme, a török hódítás ellen mozgósító, összefogásra buzdító politikai szándékkal alkotott. Szinte valamennyi írói művével új műfajt vezetett be a magyar irodalomba: a Szigeti veszedelem az első magyar nemzeti eposz, prózai írásai közül pedig pl. a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpirata publicisztikai irodalmunk első remeke. A magyar hadtudományi irodalom legkorábbi alkotásai a korszerű hadsereg megteremtése érdekében írt Tábori kis tracta (1664) című katonai szabályzata és a Vitéz hadnagy (1650 és 1653 között) című, saját tapasztalatokat is hasznosító, teoretikus példatára.
Az ősi dalmát-horvát eredetű családból származó főnemes, gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája egyformán volt nagy formátumú költő, prózaíró, államférfi és hadvezér. Kora legtekintélyesebb magyar politikusaként Európa-szerte ismerték a nevét. A kor nagy veszedelme, a török hódítás ellen mozgósító, összefogásra buzdító politikai szándékkal alkotott. Szinte valamennyi írói művével új műfajt vezetett be a magyar irodalomba: a Szigeti veszedelem az első magyar nemzeti eposz, prózai írásai közül pedig pl. a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpirata publicisztikai irodalmunk első remeke. A magyar hadtudományi irodalom legkorábbi alkotásai a korszerű hadsereg megteremtése érdekében írt Tábori kis tracta (1664) című katonai szabályzata és a Vitéz hadnagy (1650 és 1653 között) című, saját tapasztalatokat is hasznosító, teoretikus példatára.
