Csodálatos dolog az, amikor megpróbál az ember önzetlenül másokról gondoskodni.
Károly valóban mindent képes volt megtenni a kapcsolatuk érdekében. Hétévnyi házasság után jött rá, hogy saját jólétét is feláldozta egy olyan asszony kedvéért, aki ezt nem érdemelte meg.
Barátaitól tudta meg, sőt már ő is szemtanúja volt, hogy felesége hónapok óta szeretőt tart.
Károly elképesztő módon akarta meggyőzni magát, hogy a kapcsolatuk megmenthető: a legnagyobb őszinteséggel próbált megbocsátani. A felesége viszont, amíg ő csak adni tudott valamit, továbbra is kihasználta, majd egyszerűen eldobta magától, és Károly ott maradt egyedül a csalódással, a szomorúsággal és a keserűséggel.
Rájött, hogy eddig olyan kapcsolatban volt, amelyben csak játszottak az érzéseivel. Sőt megalázták, olyannyira, hogy a hét év alatt tisztára tönkrement. Bizonytalanná vált, úgy érezte, hogy soha többé nem lehet része harmóniában, megértésben.
Hosszú ideig az alkoholban kereste a megnyugvást. Jó volt a mámorító állapotban nem gondolni arra, hogy férfiként csődöt mondott.
Nagyon rossz lelkiállapotban volt már, amikor megismerkedett Edittel. Nem számított rá, hogy ez a véletlen találkozás teljesen meg fogja változtatni az életét.
Óvatos volt az első találkozások alkalmával, hiszen már mindenkivel szemben elveszítette bizalmát.
Attól félt, hogy újra kihasználják, pedig erősen megfogadta, hogy senkinek nem ad erre esélyt. Edit különös lány volt, tele önérzettel, határozott fellépése lenyűgözte Károlyt, amikor arról kezdett beszélni, hogy hagyjon fel az alkohollal, a dohányzással, mert ezekkel tönkreteszi magát. Végre érezte, hogy vele is törődnek. Jelenlétében olyan békét érzett, amilyent soha korábban nem tapasztalt. Friss és örömteli lett, mintha most mászott volna elő egy sötét lyukból, és újra meglátta a kék eget a fehér felhőkkel…
A lakásban is rendet rakott: kidobálta a borosüvegeket, a gyógyszereket. Rágyújtott egy cigarettára, majd a félig elszívott csikket elnyomta. Ez az utolsó! – mondta magának.
Tisztának érezte magát. Elkezdte „kiigazítani” a nappalait és az éjszakáit. Hamarosan javulni kezdett az egészségi állapota is. Csak azzal foglalkozott, hogy most boldog legyen, igyekezett nem másokra gondolni először.
Edit társaságában könnyűnek érezte magát, és boldognak, ilyent azelőtt soha nem tapasztalt. Néhány évvel később már odáig jutott, hogy azt szerette volna, vele foglalkozzanak és tiszteljék. És ezt Edittől meg is kapta. De soha nem használta ki a jóindulatát, a törődését. Elnyerte a létező legnagyobb jutalmat, az igazi szeretetet, a boldogságot, amit meg is megérdemelt.
