A Vöröskereszt dárdai járási egyesületének munkatársai otthonukban látogatják és segítik az egyedül élő, idős személyeket. A tavaly júliusban induló program, amelyet a horvát Családügyi, a Honvédőkkel Foglalkozó és Esélyegyenlőségi Minisztérium, a Bellyei és a Dárdari járás támogat, 10 személyt foglalkoztat.
A legtöbb fiatalnak csak nagyon ritkán jut eszébe, hogy milyen is lesz az élete, amikor megöregszik. Persze él bennünk egy kép majdani idős korunkról, de szerintem az senkinél sem a magányról, a magatehetetlenségről, a betegségről és szomorúságról szól. Már pedig nagyon sok embernek ez az osztályrésze élete telén. A meleg szobában nem gondolunk azokra, akik fáznak, főtt ételt kanalazva nem jut eszünkbe az éhező, és azt is természetesnek vesszük, hogy a mindig van kihez szólnunk. Az öregkor azonban egyszer óhatatlanul bennünket is utolér, és ha hisszük, ha nem, akkor majd néhány jó szóért is mérhetetlenül hálásak leszünk.
Baranyában nagyon sok olyan idős személy van, akinek nincs, vagy távolabb lakik a családja, és sajnos nem tudnak napi kontaktust, állandó törődést biztosítani.
A Vöröskereszt dárdai járási egyesülete kivitelezésében tavaly óta egy olyan program működik, amelynek az idős személyekkel való mindennapi törődés a célja.
Tavaly júliusban indult a program
A horvát családügyi, a honvédőkkel foglalkozó és esélyegyenlőségi minisztérium jóvoltából valósult meg a program, amelynek költségeit a Bellyei és a Dárdai járás is 10-10%-kal támogatta, a kivitelezésről pedig a Vöröskereszt dárdai járási egyesülete gondoskodik. Ivan Hodaktól, az egyesület igazgatójától megtudtam, hogy egy 10 fős csapat foglalkozik a két járás rászorultjaival.
– Az erre a feladatra alkalmazott 10 személy közül 6 hölgy rendszeresen látogatja a programban résztvevő időseket, és amiben csak lehet, segít nekik. Két segédmunkás végzi a kisebb javításokat, a fűnyírást, favágást, illetve amire éppen szükség van. Egy nővér a betegeket látogatja, és egy személy koordinálja a feladatokat. Nagy szükség volt erre a programra, hiszen sokan élnek úgy, hogy ha a mi munkatársaink nem látogatnák őket, akkor hónapokig senki sem nyitná rájuk az ajtót. A célszemélyek már elmúltak 60 évesek, nincsen családjuk vagy hozzátartozóik távol laknak, és nem tudnak napi kapcsolatot tartani velük. Fontos elmondani, hogy a kisnyugdíj nem jelent akadályt, hiszen mi elsősorban olyan dolgokban nyújtunk támaszt, amihez nem anyagiak kellenek, hanem segítőszándék – nyilatkozta lapunknak az igazgató.
Sok mindenben tudnak segíteni
Bužbaher Mónika egy hónapja került be a vöröskeresztes csapatba, az ő feladata a várdaróci és a laskói idősek látogatása, segítése. Egy-egy munkatársnak hetente összesen 25 személynél kell megfordulnia, a beosztást mindenki maga készíti el attól függően, hogy kinél milyen tennivalók akadnak.
– Feladataink széles skálán mozognak, a személyes beszélgetésektől kezdve a takarításon, a főzésen keresztül a gyógyszerek kiváltásáig. Többen olyan is van közöttük, akik még mindent egyedül elvégeznek, és csak beszélgetést, látogatást igényelnek, de vannak olyanok is, akiknél megfőzők vagy bevásárolok, esetleg elhozom a gyógyszereket a patikából. Vannak viszonylag jó helyzetben levők, akiknek van családjuk, csak nem a közelben laknak, ők annak örülnek, hogy 1,5-2 órát beszélgethetnek velem. De vannak olyanok is, akik teljesen egyedül vannak, ágyon fekvő betegek, és szívszorító a helyzetük. Ilyen esetekben, amennyire lehet, igyekszünk enyhíteni fájdalmukon – tudtam meg Mónikától.
Szinte családtagnak számítanak
Mónikát egyik munkanapján sikerült elkísérnem két várdaróci nénihez, úgyhogy személyesen meggyőződhettem arról, hogy amit ő és többi csapattársa végez, nagyon sokat jelent. Váci Ilona néni és Kovács Dragica néni is rendkívül nagy örömmel fogadott bennünket. Mónikát hétről hétre szinte családtagként várják. Ezen a két helyen szerencsére nincs szükség komolyabb segítségnyújtásra, hiszen az idős hölgyek még képesek vezetni háztartásukat. Azonban rendkívül hálásak, hogy Mónika minden héten betér hozzájuk, felajánlja segítségét, érdeklődik, hogy mit tehetne, majd készségesen teljesíti a kéréseket. Emellett beszélget velük, és kitűnő „hallgatóközönségnek” bizonyul. A napjaikat egyedül morzsolgatóknak ez nagyon sokat számít, és ahogy Mónika mondja, teljesen feltöltődnek.
Várják a jelentkezőket
A programba azok az idős személyek kerülhetnek be, akik nehéz szociális helyzetben, egyedül élnek, illetve családtagjaik nem tudják látogatni őket. A 740-750-es telefonszámon lehet jelentkezni a dárdai Vöröskeresztnél, de akár egy ismerős is szólhat, ha van a környezetében olyan személy, akire a fenti feltételek érvényesek. A program a legnehezebb helyzetűek számára ingyenebédet is biztosít.
Az eddigi tapasztalatok alapján a magyar falvakban kevesebb személyt hagynak magára a családtagok és az ismerősök, így bizonyára már csak ezért sem marad ki közülük senki sem a szóban forgó programból, gondoskodásból.
