A Drávatáj tévéstúdió stábja még tavasszal elindult a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába, ezúttal a Zrínyi és a Frangepán (Frankopan) családok történetét kutatva. Az állomásokon Radonić Margit idegenvezető volt a segítségünkre, ő kalauzolt bennünket a távoli múlt felidézésének a szándékával zajló utunkon.
A horvát tengerpart hegyei közötti Kraljevica és Hreljin romos falai régmúlt dicsőségről mesélnek. A kövek nem pusztán építőanyagok, hanem tanúi mindannak, amit a két család a térség politikai, gazdasági és kulturális életében képviselt. A történelem itt egy hazában, de két nyelven íródott, és a Zrínyiek, valamint a Frangepánok közös története a horvát-magyar kapcsolatok szimbólumává vált.
A kraljevicai vár – a Zrínyiek tengermelléki központja
Kraljevicán a dombon áll az új kastély árnyékában a régi vár, amely a Zrínyiek első tengermelléki székhelye volt. A 15–16. században a család innen igazgatta birtokait, innen indult politikai és diplomáciai küldetéseire, és innen figyelte a tengerparti hatalmi mozgásokat. A vár egyszerre volt erődítmény, otthon és politikai központ. Az Oszmán Birodalom előrenyomulása idején a család katonai érdemei meghatározóak voltak. A Szigeti veszedelem című eposz – amely a dédunoka Zrínyi Miklós tollából született – a hősies helytállásnak állított örök emléke. A művet testvére, Zrínyi Péter lefordította horvátra, ami azt mutatja, hogy a családnak egy hazája, de két nyelve volt.
A vár falai ma is mesélnek. A vízgyűjtőn ott díszeleg a Zrínyi-címer, rajta az 1651-es évszám. Ez a kőbe vésett jel nem csupán építészeti részlet, hanem a történelem kézzelfogható bizonyítéka.
Hreljin – egy elfeledett középkori város
Nem messze innen magasodnak Hreljin romjai. A Frangepánok 1225-ben kapták meg Hreljint a magyar királytól, ezzel is bővítve tengermelléki birtokaik láncolatát. A város hamar gazdasági és kulturális központtá vált, saját közigazgatással, intézményekkel és kikötővel. A 15. században a Frangepánok fejlesztéseinek köszönhetően a vár és a város stratégiai jelentősége tovább nőtt. A család egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a Magyar Királysággal, és ezzel Hreljin a magyar politika és gazdaság tenger felé nyitott kapujává vált. A romok között ma is felsejlik a múlt nagysága. Egy letűnt város emléke él itt, amelyben a középkor idején pezsgő élet folyt: a gazdasági előrelépést a kereskedelem és a sópárlás segítette, a lakosság jólétének pedig a tenger közelsége adott alapot. A Frangepánok halála után birtokaik a Zrínyiekhez kerültek, akik továbbfejlesztették a régiót.
A város eltűnése és öröksége
Hreljin hanyatlása a 18. században kezdődött. VI. Károly császár kiépítette a Karolina-utat Karlovactól a tengerig, mellette új kikötőt és hajógyárat alapított. A lakosság lassan lehúzódott az út mellé, és elhagyta a dombtetőn álló várost. Mindhárom utolsó lakója pap volt, akik a település elnéptelenedéséig kitartottak. Mára csak romok maradtak, de az itt élők büszkék a múltjukra. A kövek arról mesélnek, hogy itt nem csupán egy vár, hanem egy egész város állt, amely a középkorban az egyik legfontosabb központja volt a térségnek. A Zrínyiek és a Frangepánok története Kraljevica és Hreljin romjainak köszönhetően ma is kézzel tapintható. A magyar és horvát történelem közös fejezetei ezek, amelyek nemcsak a múlt, hanem a jelen számára is üzenetet hordoznak.
