Eszék és Horvátország is sokkal inkább a fociról híres, mint mondjuk a vívásról. Mégis van létjogosultsága ennek az olimpiai sportágnak hazánkban, derült ki a Balatoni Attila vívóedzővel folytatott beszélgetésből. Riportalanyomat és családját éppen a magyarok legsikeresebb olimpiai sportága hozta Magyarországról a Dráva-parti városba.
A Balatoni család 2025 nyarán költözött Budapestről vidékünkre. Attilától megtudtam, több éve már, hogy „lejár” Eszékre, ahol korábban versenyzett, ezúttal pedig a helyi vívóklub kérte fel, hogy versenybíróként és vívóedzőként segítse a munkájukat.
Az edzői tevékenysége jelenleg szünetel, helyette magyarországi vállalkozásukból élnek, illetve felesége, Orsolya tanítónőként dolgozik Kopácson. Fiuk, Zétény az eszéki magyar iskolaközpont általános iskolájának hatodik osztályos tanulója.
– Pozitívak a benyomásaink, tetszik a nyugodtság, tetszik, hogy Eszék „tizenöt perces” város, amelynek bármely pontjára gyorsan eljuthatunk. Vidéki hangulat jellemzi, de mégis minden megtalálható, akárcsak egy nagyvárosban. Az emberek kedvesek és barátságosak, és tetszik, hogy sok a zöldövezet. Nekünk ez nagyon fontos, gyakran kerékpározunk, és időnként elmegyünk a helyi atlétikai pályára futni, nyaranta pedig eljárunk a Copacabana nevű strandfürdőre – osztja meg velünk itteni tapasztalataikat Attila.
Nemcsak Eszék áll hozzá közel, hanem Vukovár városa is, amelyhez ugyancsak a sport révén kötődik.
– Hetente egyszer Vukovárra járok vízilabdázni a helyi veterán pólócsapatba. Nagyon belevaló társaság, ott is van egy magyar nemzetiségű játékos rajtam kívül, a közös pontokat mindenhol megtaláljuk – mondja, hozzátéve, régóta foglalkozik vízilabdával is.
Sokoldalúságát bizonyítja, hogy régebben dolgozott a médiában, foglalkozott szépírással, ami pedig a sportot illeti, egyszer részt vett a Budapest-Bamako ralin. A magyar szervezésű afrikai autóversenyt, amit „fapados Dakarnak” is neveznek, egyszer még megismételné, méghozzá fiával közösen – ez, reméljük, egy következő riporttéma lehet majd.
Horvát gyökerekkel is rendelkezik
Mint mondta, a horvát nyelvvel sajnos egyelőre „hadilábon” áll, pedig nagyanyja bunyevác származású, másik családi nevük Mamužić.
– Sajnos nagyanyám nem tanított meg bennünket horvátul, viszont elmondhatom, hogy a sport mellett az is a költözésre motivált bennünket, hogy közelebb kerüljünk a szláv gyökerekhez – mondja Attila, hozzátéve, gyorsan megkedvelték az itteni hagyományos ételeket, mindig van egy kis kulen a hűtőjükben.
„A vívás nagy tanítóm volt”
Ami a vívást illeti, Attila párbajtőr és öttusa versenybíró, illetve tőr és párbajtőr vívóedző.
A küzdősportot maga is sikerrel űzte, tizenhárom évesen kezdett vívni Budapesten. Eszéken, akárcsak az egész országban, nehezen vetekszik a futballal más sporttevékenység. A vívást sem övezi nagy érdeklődés, de azért van létjogosultsága, vívóklub is működik itt Dmitar Zvonimir néven.
A sportvívásról tudni kell, hogy az egyik legelegánsabb és leggyorsabb olimpiai küzdősport, ahol a fizikai felkészültség és a taktikai gondolkodás különleges összhangja szükséges a győzelemhez. A mai versenyeken három fegyvernem létezik: a tőr, a párbajtőr és a kard, mindegyik saját szabályrendszerrel és találati felülettel. A modern vívás az olimpiai játékok állandó programjának része.
A páston minden mozdulatnak jelentősége van: egy jól időzített támadás, egy pontos védés vagy egy villámgyors visszavágás azonnal pontot érhet. A találatokat elektromos jelzőrendszer mutatja, de a küzdelmek tisztaságát és a szabályok betartását a bíró felügyeli, aki a másodperc tört része alatt hoz döntéseket. A vívás így nemcsak fizikai, hanem szellemi párbaj is – fegyelemről, koncentrációról és a kölcsönös tiszteletről szól.
– Nekem ez a sportág nagy tanítóm volt, megtanított kitartani és hinni, hiszen előfordul, hogy a versenyzőnek szorult helyzetből kell visszahoznia magát. Mindig nagy motivációs erő volt számomra az a tény, hogy magyar vagyok, mert a vívás a magyarok legsikeresebb olimpiai sportága – mondja Attila, megjegyezve, a sportban szerzett erényeket élete más területein, így például a vállalkozásában is kamatoztatta.
Fiával is megszerettette a sportágat
A vívás szeretetét továbbadta fiának, Zéténynek, aki fiatal kora ellenére számos sportsikerrel büszkélkedhet: a magyarországi diákolimpián hatodik lett a több mint félszáz vívó között, de dobogós helyeken szerepelt eszéki, poreči és nagybecskereki (Szerbia) nemzetközi versenyeken is.
– Bízunk fiunk következő sikerében, de jelenleg azon vagyunk, hogy jó iskolai eredményei ne romoljanak a sporttevékenység miatt, hogy sikerüljön megtartania a kettő közti egyensúlyt. Zéténynél, noha nagyon sikeres a versenyeken, én mégis azt látom, inkább az edzői munka érdekli, szívesen foglalkozik a nála fiatalabbakkal – véli Attila.
Hogy Zétény a sportpályán vagy az edzőtermi munkában találja-e meg magát, a jövő kérdése. Riportalanyom arra tanítja fiát, hogy mindig a következő lépésre összpontosítson, ez a siker egyik feltétele. A következő kihívást pedig egy nagyszabású áprilisi sportesemény fogja jelenteni számára egy szerbiai helyszínen, amihez lapunk is sok sikert kíván az ifjú sportolónak.
