Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján a horvátországi magyar közösség is kegyelettel emlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira. A HMDK központi kommemorációjára idén is Bellyén került sor, ahol az emléktáblánál és az emlékezés fájánál hajtottak fejet a hősök előtt. Knezich Károlyra szülőföldjén, Nagygordonyán és Nagypiszanicán is emlékeztek.
Október 6-a a magyar történelem egyik legszomorúbb napja. 1849-ben, a világosi fegyverletételt követően másfél hónappal Aradon kivégezték az 1848–49-es szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét. Az aradi vértanúk mártírhalála azóta a magyar szabadság és függetlenség iránti elköteleződés egyik legfontosabb jelképe, az aradi Golgota pedig nemzedékeken átívelő emlékeztető az áldozatvállalásra és a hűségre.
A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) hagyományosan Bellyén tartja központi megemlékezését. A HMDK székházának udvarában fölállított emléktábla előtt évről évre leróják kegyeletüket a vértanúk emléke előtt. Tíz évvel ezelőtt egy fát is ültettek, amely azóta élő emlékként hirdeti az aradi hősök önfeláldozását, és arra szólít föl, hogy példájukat a következő nemzedékekkel is meg kell ismertetni.
Az ünnepség a magyar és a horvát himnusz eléneklésével kezdődött, majd Andócsi János, a HMDK alelnöke mondott alkalmi beszédet.
– Fontos kiemelni, hogy sok olyan hazánkfia is részt vett a szabadságharcban, akiknek a nevét nem ismeri az utókor. A családi legendáriumokban azonban él az emlékük. Az ő tiszteletükre is gyújtottunk ma mécsest – mondta többek között Andócsi.
A megemlékezésen felszólalt Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja is, aki az aradi vértanúk örökségének mai jelentőségéről is szólt.
Magdó János kiemelte: október 6-a a szabadságért hozott áldozat emléknapja, amely szorosan kapcsolódik március 15-éhez, és a tizenhárom aradi vértanú mellett Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök emlékét is őrzi. Hangsúlyozta, hogy az 1848–49-es szabadságharc öröksége egy erős kapocs a magyar nemzethez tartozók között, amely az anyaországban és a határon túli magyar közösségekben egyaránt közös emlékezetet és összetartozás-érzést teremt.
A tragikus eseménnyel kapcsolatos összeállításukban a Laskói Általános Iskola diákjai egy régi iratcsomó köré gyűlve idézték fel az 1849. október 6-án történteket, a korabeli dokumentumok, levelek és nevek segítségével pedig az aradi vértanúk sorsát és emberi oldalát is közelebb hozták a közönséghez.
A fiatalok szereplése fontos része volt a megemlékezésnek, hiszen az aradi vértanúk emléke akkor maradhat élő, ha történetüket és az általuk képviselt értékeket a következő nemzedékek is megismerik. A szabadság, a hűség és a kitartás ma is olyan értékek, amelyekre az emlékezésen keresztül újra és újra felhívhatjuk a figyelmet.
Az ünnepség koszorúzással folytatódott. Az emléktáblánál Magdó János főkonzul, Andócsi János, valamint Pálinkás Krisztián, a HMDK országos szervezetének alelnöke helyezte el a tisztelet koszorúját. A jelenlévők ezt követően csendes főhajtással tisztelegtek a mártírok előtt.
A megemlékezés végén az Alfalusi Vegyes Kar előadásában hangzott el az „Emeld fel a szemedet az égre” című dal. A reményről, hitről és a virradatról szóló ének méltó lezárása volt az ünnepségnek: arra emlékeztetett, hogy a legsötétebb időszakokban is érdemes fölemelni a tekintetünket, és hinni abban, hogy eljön a hajnal.
Knezich Károlyra is emlékeztek szülőföldjén
Az aradi vértanúk közül különösen szoros kapcsolat fűzi Horvátországhoz Knezich Károlyt, aki a Belovár-Bilogora megyei Nagygordonyán (Veliki Grđevac) született. A honvéd tábornok is Világosnál tette le a fegyvert, majd az aradi börtönbe került. Felségárulás vádjával kötél általi halálra ítélték, és 1849. október 6-án nyolcadikként végezték ki.
Knezich Károly emléke különösen fontos a horvátországi magyar közösség számára, hiszen szülőföldje ma Horvátország területén található. Nagygordonyán a tiszteletére állított mellszobornál tartottak megemlékezést, ahol a Belovár-Bilogora
megyei magyar kisebbségi önkormányzat tagjai közösen hajtottak fejet a vértanú emléke előtt. Ezt követően megkoszorúzták a nagypiszanicai magyarok székházán elhelyezett, Knezich Károly tiszteletére állított emléktáblát is.
Az eseményeken jelen volt többek között Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke, Berkes Zlata, a Belovár-Bilogora megyei magyar kisebbségi önkormányzat elnöke, Pali Fredi, a Nagypiszanicai járás elöljárója, Horvát Eugén, a Nagygordonyai járás magyar kisebbségi önkormányzatának elnöke, Bereš Elemér, a Nagypiszanicai járás magyar önkormányzatának elnöke, valamint Sabo Snježana, a Daruvári Magyarok Egyesületének vezetője.
Az aradi vértanúk emléknapján így nemcsak Bellyén, hanem Knezich Károly szülőföldjén is fölidézték 1849 tragikus őszének eseményeit. A megemlékezések közös üzenete ma is érvényes: az előttünk járók áldozata és bátorsága akkor nyer igazán értelmet, ha emléküket megőrizzük és az általuk képviselt értékeket továbbadjuk a következő nemzedékeknek.
