Tímea apja mindig elvárta, hogy minden úgy legyen, ahogy ő megszabja. Ehhez tartotta magát szelíd, jó anyja és Timi is. Nem voltak saját döntései, tette, amit mondtak. Amúgy sem volt lázadó fajta, mindig igyekezett jó gyerek lenni. Kamaszkorában próbálgatta a szárnyait, de az apja hamar letörte őket. Beleszólt a barátok megválasztásába, sőt azt is megszabta, hogy hogyan öltözködjön.
Anyja még mindig tálcán vitte neki a vacsorát, amit a fotelben fogyasztott el, tévénézés közben. Az asztalra is mindig az ő kedvenc ebédje került. Timi hiába kért gombócot. Így nőtt fel, ezt látta eddigi életében.
Aztán férjhez ment, a párja kiköpött apja lett. Ő is elvárta, hogy mindenki engedelmes legyen. A lakást is az ő ízlése szerint kellett berendezni, pedig Timi utálta már a régimódi bútorokat. Még a virág sem kerülhetett oda, ahova ő szerette volna tenni.
Időre kellett elkészíteni az ételt, persze kívánság szerint. A lakást hiába tette rendbe, mindig talált valami kivetni valót. Ha társaságba mentek, mindig a férje választotta ki a megfelelő ruhát. Illedelmesen kellett viselkednie, és csak akkor beszélni, ha kérdezték, és hallgatni udvariasan, ha más beszélt. Végig kellett hallgatnia a komolyzenei koncerteket. A moziban is csak azt a filmet nézték meg, melyet a férje választott. Úgy szeretett volna már rövid hajat, de nem engedte levágatni. Férje mindig meggyőzte, hogy neki van igaza, és Timi, mint egy idomított jószág, el is hitte.
Amikor megszülettek a gyerekek, akkor sem változott semmi. Az asszony dolga gondoskodni a gyerekekről, és továbbra is elvárta saját igényei kielégítését.
Timi ekkor már úgy érezte, hogy túl nagy a teher. Nem volt ideje magával sem törődni, amit bizony a férje szóvá is tett, és már nem is csinált közös programokat, a feleségét egyszerűen otthon hagyta.
Ahogy nőttek a gyerekek, szerette volna az „uralmát” rájuk is kiterjeszteni. Timi úgy is próbálta őket nevelni, hogy az apjuknak a kedvében járjanak, ami nemigen sikerült. Önfeledten játszottak, és nem tartották vissza a nevetésüket. Timi gyönyörködve nézte a gyerekeit, és kezdett példát venni róluk.
Próbálta a férjének ezt elmagyarázni, de az azzal vágott vissza, hogy alkalmatlan mind anyának, mind pedig feleségnek. A férfi kezdett kimaradozni, és egy év múlva beadta a válópert azzal az indokkal, hogy felesége nem felel meg az elvárásainak. Tímea fellélegzett. Semmi csalódást nem érzett, csak egy kis szabadságot, amitől boldog volt.
Kicsit szégyellte is magát, hogy ilyen érzéssel hagyja maga mögött a múltját, de a gyerekei körében megtalálta végre önmagát. Új lakást bérelt. Úgy rendezte be, ahogy az ízlésének megfelelt. Levágatta a haját és sokkal több időt szánt magára. Most érezte igazán, mi a szabad akarat – először életében. Rádöbbent, hogy mennyi értéket nyomtak el benne.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
