A sivatag gyöngyszeme – Dubaj felfedezése

167

Dubaj, a sivatagra épült luxusváros a világ egyik legvonzóbb úti célja. Mi is ezt vallottuk, majd végül mindkettőnk fél évszázados „fennállása” alkalmából a férjemmel úgy döntöttünk, hogy meglepjük magunkat ezzel az ajándékkal. A pár napos utazásról pedig ezernyi élménnyel és benyomással térhettünk haza.

Dubaj az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városa és az azonos nevű emírség (emirátus) fővárosa. Az 1930-as évekig a gyöngyhalászatáról volt nevezetes, majd kőolajkincsének köszönhetően vált a jólét és a luxus szimbólumává, ezzel együtt a világ legvonzóbb úti céljává is.

És igen, már az érkezés sem mindennapi a világ egyik legnagyobb (egyelőre még nem a legnagyobb, de már dolgoznak rajta) repülőterére – nem volt más hasonlítási alapom, csak a zágrábi légikikötő, amely jócskán eltörpül mellette. A géptől a terminálig egy félórás buszozásban volt részünk. Idegenvezető nélkül biztosan eltévedtünk volna. Miután túlestünk az útlevélkezelésen és a bőröndjeinket is átvettük, irány a szálloda, ahol a bejelentkezés után csak rövid pihenésre volt lehetőségünk a háromórás időeltolódás miatt.

Már az első nap megtapasztalhattuk, hogy Dubaj izgalmas találkozás a szélsőségekkel, kontrasztokkal. Egy sivatagra épült világváros, ahol ugyan szigorú vallási szabályok vannak érvényben, de mégiscsak egy óriási szórakoztatóközpont. A turistaéhséget minden téren csillapítja…

A városnézést a Dubai Marina részben kezdtük – ez egy mesterséges öböl a város nyugati részén, amelyet felhőkarcolók vesznek körül. A partját luxusjacht-kikötők és sétányok szegélyezik. Majd megismerhettük Dubaj mesterséges szigeteinek egyikét, a Bluewatersnek nevezettet, ahol többek között a város újabb szimbóluma és egyik fő látványossága, az Ain Dubai óriáskerék, a világ legnagyobb ilyen szerkezete is található. A sziget tele van kényelmi szolgáltatásokkal, szállodáknak, lakóparkoknak, zöld területeknek, de több iskolának, óvodának és egészségügyi központnak is helyet ad.

A következő megállónkra történő utazás közben van időnk rácsodálkozni a 4-6-8 sávos utakra, amelyeket több helyütt virágos, zöld övezetek tesznek még látványosabbá. A hatalmas felhőkarcolók között újabbak is épülnek. Az idegenvezetőnk szerint a jövőnek építkeznek, évente 55-65 ezer új ingatlan épül. Útközben láthatjuk a Dubai Frame-et, amit hat éve adtak át, a szó szerint képkeretet mintázó épület elég gyorsan népszerűvé vált, az első évben egymillió látogatót fogadott. 150 méter magas (emeletben mérve 48-at tesz ki) és 95 méter széles, így egyértelműen kaphatta meg a világ legnagyobbja címkét. 15 ezer négyzetméternyi arany burkolat fedi kívülről. A képkeret a jövő és a múlt találkozását szimbolizálja, az egyik oldalon Dubaj óvárosának látképe, míg a másikon a felhőkarcolók tarkította új városrész.

A sűrű program miatt sajnos csak a buszból csodálhattuk meg a Jövő Múzeumát, egy 77 méter magas futurisztikus épületet, egyébként a világ egyik legszebb múzeumának titulálták, amikor néhány évvel ezelőtt átadták. Egyedülálló, hogy a homlokzatnak egyetlen éles sarka sincs. A hivatalosan tórusz (forgástest) alakú épületet díszítő ablakok az arab kalligráfiát adják vissza, ezzel még autentikusabbá téve.

Egy kis kávészünetet tartunk a Madinat Jumeirah „arab minivárosban”, ahol a kávézók mellett számos étterem és még egy nagy bazár, modern piac is található, az épületek között pedig egy 5 km hosszú mesterséges folyó is csordogál…
Na meg tökéletes rálátás nyílik a Burj Al Arabra, a világ egyetlen hétcsillagos hoteljeként elhíresült, vitorlás ihlette szállodára, amelyet 1999-ben nyitottak meg. A mesterséges szigeten álló 321 méter magas épülethez magántengerpart és helikopterleszálló is tartozik.

A modern városrészből aztán irány az óváros, amit a Creek folyó szel ketté, északi partján a Deira, míg déli oldalán a Bur Dubai negyed fekszik. Ezek Dubaj legszegényebb és legautentikusabb részei, ahol sok bevándorló él. Itt található a legtöbb piac is, itt van például a híres Arany Souk, az emírség egyik legrégibb és leglenyűgözőbb hagyományos piaca, a csillogó bazár, ahol a világ minden tájáról származó, különböző karátokkal kidolgozott mintákat lehet látni, és ha már a legek városában vagyunk, természetesen itt található a világ legnagyobb aranygyűrűje, ami 21 karátos, és 2,2 méteres átmérőjével, csaknem 64 kilogrammjával Guinness-rekordnak számít. A szomszédos bazárokban fűszerekből, kávéból, teából és ajándéktárgyakból lehet bevásárolni. Ami zavaró, hogy az itt sétálókat perceként szólítják meg, órát, ruhát vagy parfümöt adnának el nekik. Érdekes volt kipróbálni a Creek folyó partján az elsőre egyáltalán nem bizalomgerjesztő abrát is, ami a Dubai Creek egyedi fahajója.

Végül a világ legnagyobb bevásárlóközpontjában, a Dubai Mallban zártuk a napot, ami egyben szórakoztató és szabadidő-komplexum is. Az egymillió négyzetméteres épületóriásba belefér egy jégkorongpálya, 1200 üzlet minden világmárkával, kétszáz étterem és kávézó. Na és egy 11,5 millió literes óriásakvárium is… És miután egyik ámulatból a másikba estünk, a bevásárlóközpont melletti mesterséges tóban megcsodálhattuk a Dubai Fountain-t, a világ legnagyobb megkoreografált szökőkútrendszerét, mely mintegy 80 méter magasba lövelli fel a vizet.
Esténként több ezren állják körül a félóránként ismétlődő, zenével aláfestett látványt. Mi nem tudtunk betelni vele, így a hétórait és a fél nyolckor kezdődőt is megnéztük. Hullafáradtan intettünk le egy taxit, természetesen olyant, amilyent az idegenvezetőnk tanácsolt, vagyis bézs színű színes tetejűt, a szimpatikus bangladesi sofőrünkkel pedig el is beszélgettünk. Egyébként a legegyszerűbb közlekedési mód a taxizás volt, ráadásul megfizethető áron, a több mint 17 kilométeres távért 16 eurót fizettünk.

Másnap a Dubai Mallban kezdődött a napunk, ezúttal viszont metróval érkeztünk. És hát mondanom se kell, ez is bekerült a Guinness-világrekordok közé, hiszen 75 kilométerével a leghosszabb teljesen automatizált metróútvonal. Főleg a föld felett közlekedik, nagyon rendezett és tiszta, érdekessége, hogy a koedukált kocsik mellett van rózsaszínű jelzésű, amit csak a nők és a gyerekek használhatnak, és gold jelzésűek is, amelyekre külön jegyet kell venni. Erre érdemes odafigyelni, mert nagyok a büntetések, ha valaki rossz kocsiba száll, de az evést, az ivást és a rágózást is szigorúan büntetik. A város amúgy hét zónára van osztva, egy utazás ára attól függően alakul, mekkora távot megy valaki, azaz hogy hány zónán utazik keresztül. Mi a szállodánktól a bevásárlóközpontig 1,5 euró értékű jegyet váltottunk.

A bevásárlóközpontonból vezetett az út a világ legmagasabb felhőkarcolójához, a 828 méter magasra felkúszó Burj Khalifához, ahol annak ellenére, hogy egy meghatározott időre szólt a jegyünk, jó félórát kellett várakoznunk. Persze addig sem unatkoztunk, a monitorok és sok kép mutatta többek között azt, hogy hogyan is épült több mint öt éven át ez az épületcsoda. Aztán két lift előtt sorakoztunk föl, majd a felvonó szinte észrevétlenül röpke egy perc alatt repített a 124. emeletre, a „világ tetejére”. A több mint 450 méter magasan lévő kilátószintről valóban páratlan panorámában volt részünk, és a lentről óriásnak tűnő felhőkarcolók most szinte teljesen eltörpültek. Egyedülálló élmény volt.

Csakúgy, mint a sivatagi szafari, a vörös homokdűnék közötti autózás, a sivatagi naplemente, tevegelés, majd vacsora várt bennünket a beduin táborban, ahol egy látványos zenés-táncos műsor mellett kapcsolódtunk ki.

A következő nap programja Abu Dhabi, az Egyesült Arab Emírségek fővárosa és kulturális központja volt, ahol megcsodálhattuk a grandiózus, hófehér színben pompázó Sheikh Zayed nagymecsetet. Itt található a világ legnagyobb, több millió Swarovski kristályból kirakott kristálycsillárja, és a világ legnagyobb kézzel csomózott szőnyege. A mecset természetesen csak megfelelő öltözetben látogatható.

Nem véletlenül tartozik a világ egyik legszebb épületei közé a Qasr Al Watan elnöki palota, ahova csak többszöri biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni. Egyedülálló betekintést nyújt az emírség kormányzásába, történelmébe és kultúrájába. Egy építészeti remekmű, már a puszta mérete is lélegzetelállító. Az egynapos látogatásba egy ebédszünettel csak ennyi fért, de ez a város is megannyi látványosságot tartogat. Dubajban is csak az ún. kötelező látványosságokat sikerült megnézni annak ellenére, hogy a buszozás, taxizás és a metrózás mellett naponta mintegy 14 ezer lépést tettünk meg…

Szerintem Dubajt és mellette Abu Dhabit is élőben kell látni – több száz fényképet készítettünk, de a fotók nem adják vissza mindazt, amiben részünk volt. Ráadásul ma már nem egy elérhetetlen úti cél. Nem akármilyen luxusszállodákról van szó, ennek ellenére az árak sok esetben jóval kisebbek, mint nálunk. Az ételek is a hatalmas vendégmunkás tömegnek köszönhetően teljesen normális áron kaphatók. Sőt, sok helyen még a mi árainkat is „megszégyenítik”. Persze az, aki költekezni szeretne, megteheti, mert hát a határ a csillagos ég, és ez minden tekintetben igaz Dubajra.