Napjainkban nagy gondot jelent a munkanélküliség. Egy-egy meghirdetett állásra több százan jelentkeznek, és még ilyenkor sem a szaktudás, a tapasztalat vagy a rátermettség a mérvadó, hanem az ismeretség, a személyes kapcsolatok.
Egy rádióműsorban egyszer valaki tréfásan megjegyezte, hogy az ideális alkalmazott nem idősebb 25 évesnél, két diplomával rendelkezik, három nyelven beszél, és van legalább háromévnyi szakmai tapasztalata. A keserű viccben azonban van némi igazság. A friss diplomások felé nagyobbak az elvárások, ám mivel jóval többen vannak, mint ahányukat a gazdaság és a társadalmi felépítmény foglalkoztatni tudná, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Ezért van az, hogy sokaknál a diploma a polcon porosodik, miközben próbálnak valamilyen alternatív kereseti forma után nézni, vagy éppen szakmát kitanulni.
Kis ország, kevés szakemberre van szükség
A pályakezdés buktatóit a várdaróci Tórizs István is megtapasztalta, akinek pedig minden esélye megvan arra, hogy a szakmájában helyezkedjen el: szakképzettség, idegennyelv-tudás, szakmai tapasztalat. Ám állás egyelőre nincs.
– Természetvédelmi mérnökként végeztem a soproni Erdőmérnöki Karon. Közvetlenül utána lehetőségem adódott egy évig Németországban dolgozni egy kutatási ösztöndíjjal. Mindvégig azt tartottam szem előtt, hogy a külföldi értékes szakmai tapasztalatok birtokában haza fogok térni szülőföldemre, és itt fogok elhelyezkedni. Számos helyre küldtem el jelentkezésemet, voltam például a Kopácsi-rét Természetvédelmi Terület állásinterjúján is, ahol a hat állásra 160-an jelentkeztek. Az én szakmámmal Horvátországban egyelőre még nem sok helyen lehet elhelyezkedni. Amíg itthon csak a nemzeti parkoknál, a természetvédelmi területeknél vagy a szakminisztériumban vannak státusok, addig például Németországban minden tartománynak van természetvédelmi bizottsága, illetve minden önkormányzatnál vannak ilyen szakemberek. Emellett persze itthon tovább nehezíti a dolgot, hogy sok helyen az ismeretség a mérvadó, nem a szakmai tudás – tudtam meg Istvántól.
Bár interjúalanyom jól tudja, hogy nem egyszerű feladat előtt áll, egyelőre kitart szülőföldje mellett. Szeretné itthon kamatoztatni a külföldön megszerzett tudását, gyakorlatát. Szeretne a helyi védendő értékék megóvásán és természetkímélő hasznosításukon, a helyi lakosság bevonásán, az emberek és a természet közötti harmónia megteremtésén dolgozni.
Mindenesetre aggasztó, hogy itthon a képzett, rátermett fiatalok számára is ilyen nehéz az elhelyezkedés.
