A laskói Fór Teodóra Magyarországon végezte felsőfokú tanulmányait. Európai uniós üzleti szakügyintéző és nyelvész diplomáinak köszönhetően sikerült elhelyezkednie, jelenleg pályázatírói munkát végez. Saját tapasztalata alapján, és nyelvészként is az anyanyelvű oktatás mellett teszi le a voksát.
Mint sokan mások, Fórék is Magyarországra menekültek 1991-ben a szerb agresszió elől, így Dóri Mohácson kezdett óvodába járni. Szülei szerették volna, ha még gyerekként megtanul horvátul, ezért horvát nyelvű óvodába íratták. Dóri elmondása szerint nem igazán vált be az ötlet, ezért az általános iskolát már magyar nyelven kezdte. A békés reintegráció után hazaköltöztek Laskóra, így a negyedik osztályt már szülőfalujában folytathatta. A laskói általános iskola után pedig a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ gimnáziumában tanult.
Azóta megbizonyosodhatott róla, hogy ez jó választás volt, ahol öt nyelvet – a magyar és horvát mellett németet, angolt és latint – tanulhatott, amelyeknek nagy hasznát vette későbbi tanulmányai során is.
Érettségi után a budapesti Balassi Intézet előkészítőjében magyart és angolt tanult.
Egyetemi tanulmányait Pécs városában kezdte, a Bölcsészettudományi Kar anglisztika szakán, mellékszaknak pedig a szlavisztikát választotta, amelyen a horvát nyelvtudását mélyíthette el.
– Amikor hazaköltöztünk Mohácsról, eleinte hadilábon álltam a horváttal. Eszéken sokat fejlődtem, de az egyetemen sikerült olyan szintre fejlesztenem horvát nyelvtudásomat, hogy már fordítással, tolmácsolással is foglalkozhattam – nyilatkozta Dóri.
Az egyetemi alapfok után a mesterképzési szinten folytatta az anglisztikát (alkalmazott nyelvészet), ezenkívül a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán is szakképesítést szerzett, európai uniós üzleti szakügyintéző szakon. Diplomáinak köszönhetően hamarosan munkát is talált.
Tavaly tavasszal a Határon Átnyúló Együttműködési Program munkájában vett részt, projektasszisztensként és tolmácsként dolgozott a horvát-magyar közös projekteken. Munkája során magyar, horvát és angol nyelvtudását is hasznosíthatta.
Jelenleg a Pécshez közeli Orfűn dolgozik pénzügyesként és pályázati programvezetőként, a Mecsek Háza Egyesületnél.
– Jól érzem magam Pécsett, és itt képzelem el a jövőmet is, de nem szakadok el a szülőföldemtől sem. Eddigi munkáim során dolgoztam horvát-magyar projekteken, és nagy álmom, hogy a jövőben is mind jobban hozzájárulhassak a két ország közötti kapcsolat fejlesztéséhez gazdasági és kulturális „hidak“ építése által – mondta Dóri.
Sikereit részben az anyanyelven tanulásnak köszönheti
Dóri hangsúlyozta, csak előnye származott abból, hogy magyar iskolába járt.
– Az anyanyelven való tanulás során gazdagíthatjuk leginkább a szókincsünket, és sajátíthatjuk el legegyszerűbben a kifinomult, szofisztikált nyelvhasználatot – mondta Dóri, hozzátéve, hogy az állam nyelvét előbb-utóbb úgyis mindenki megtanulja, hiszen azt halljuk az utcán, a boltban, a tévében, és használnunk kell a hivatali ügyintézések során is.
A kis létszámú magyar osztályok sajnos arról tanúskodnak, hogy kevés a fiatal, és hogy még mindig sok szülő véli előnyösebbnek a horvát nyelven való iskoláztatást, de a gyerekek fejlődése szempontjából hatásosabb, ha kevesebben ülnek az osztályteremben – ezt Dóri is megerősítette.
– Egyrészt azért jobbak a kis létszámú osztályok, mert több figyelmet fordíthatnak a tanárok a diákokra, így fel tudják zárkóztatni a nehezebben tanuló gyerekeket is. Másrészt pedig a diáknak több lehetősége adódik érvényesülni, több sikerélményben lehet része, ezáltal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb lesz, és jó eséllyel nő a belső motivációja – magyarázza Dóri.
Megemlítette, a pécsi horvát közösségben is felfigyeltek az asszimiláció problémájára, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek nyelvük és kultúrájuk ápolására. Egyik legerősebb „védőbástyájuk“ a Miroslav Krleža nevét viselő horvát intézmény, amelyben a horvát, de magyar nemzetiségű gyerekek is az óvodától a gimnáziumi érettségiig horvátul tanulnak, és megismerhetik a horvátság kultúráját, hagyományait.
Ebből is látszik, hogy nemcsak nekünk, horvátországi magyaroknak, illetve más határon túli magyar közösségeknek kell küzdeniük a megmaradásért, hanem más népcsoportokat is érintenek hasonló problémák, de mindenki arra törekszik, hogy óvja, őrizze, ami az övé. Tegyük ezt mi is!
{fcomments}
