Olga szülei nagyon szerették egymást. Alig várták, hogy megszülessen a kislányuk. Boldogságuk határtalan volt. A sors mégis közbeszólt: Olga mindössze kétéves volt, amikor az édesanyja egy súlyos betegségben néhány hét alatt leépült, majd meghalt. Gyerekésszel nem tudta felfogni apja fájdalmát, de az anyja neki is rettenetesen hiányzott. Az apja teljesen összetört, miközben újabb munkákat vállalt, hogy felnevelhesse félárván maradt lányát.
Miután évekig magányos volt, végre újra elkezdett társaságba járni. Olga középiskolás lett. Anyja fényképét féltve őrizte. Ő is anyára vágyott, azonban nem mostohára. Örült is, hogy az apja oldani tudja a magányát, de megdöbbent, amikor egy hónap után megkérte Erzsi kezét, aki igent mondott. Olga, örömet színlelve, csak annyit mondott: „Ha ez téged boldoggá tesz, akkor én is teljesen boldog vagyok.”
Miután összeházasodtak, Erzsi oda is költözött hozzájuk – akkor kezdődtek a bajok.
Erzsi úgy bánt az apjával, mint egy cseléddel, hamarosan a pénzt is ő kezelte. Olgára nemigen fordított figyelmet, azonban megszabta, hogy mennyi pénzt költhet és mit vehet meg magának. Olga dühös volt az apjára, hogy mindezt szó nélkül eltűri.
Azonban a dolgok még rosszabbra fordultak. Egy nap Erzsi átrendezte az egész lakást. A szekrényekből kidobálta anyja féltve őrzött ruháit, és a fényképe is hasonló sorsra jutott. Olga ordítva mondta neki, hogy tegye vissza. A legjobban az fájt neki, hogy az apja nem szólt egy szót sem.
Még aznap elköltözött, elhagyta azt a házat, amely valamikor az otthona volt. Új életet kezdett és próbált nem gondolni a múltra. Egy pizzériában dolgozott esti műszakban, hogy fenntartsa az albérletét, a délelőttöket az iskolában töltötte.
Főiskolás lett, és bátran vállalta nehéz sorsát. Egyszer azonban meglátogatta az apja, de olyan állapotban, hogy Olga alig ismerte meg. Koszos és fáradt volt.
– Apa, mi van veled? – csodálkozott rá Olga.
Az apja sírva fakadva mesélte, hogy a dolgok rosszabbra fordultak. Tűrte egy ideig, mert boldog volt, hogy nem kell egyedül élnie. Aztán amikor szóvá merte tenni durva viselkedését, összevesztek és Erzsi kirúgta őt a házból.
Olga próbálta vigasztalni, és helyet csinált neki a szobában. Ott maradt Olgánál, amíg tartott a hosszas pereskedés. Végre sikerült visszakapniuk a házat. Az életük végre visszatért a normális kerékvágásba. Olga nem hagyta el az apját. Miután megszabadultak Erzsitől, együtt visszaköltöztek a házba.
Anyja fényképe új keretben visszakerült a szekrényre. Nem vágytak másra, csak arra, hogy egymást boldoggá tegyék, amihez nem volt szükség „mostohára”.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
