A karancsi Hájek Noémi az eszéki magyar iskolaközpont gimnáziumának befejezése után úgy döntött, hogy csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon folytatja egyetemi tanulmányait. A szorgalmas tanulás meghozta gyümölcsét, már csak a záróvizsga választja el a diplomától.
Az anyai ösztönök minden nőben ott szunnyadnak, azonban mégis kevesen döntenek úgy, hogy egész életüket a gyermeknevelésnek szentelik, és beállnak óvónőnek vagy hivatásos dadusnak. Hájek Noémi a gimnáziumi érettségi bizonyítvány megszerzése után úgy döntött, hogy a családi hagyományt folytatva csecsemő- és kisgyermeknevelő szakra iratkozik, mégpedig a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karára.
– Horvátországban a csecsemő- és kisgyermeknevelő szakot még nem különítik el az óvodapedagógus-képzéstől, Magyarországon már igen, ezért én a végzettségemmel bölcsődei kisgyermeknevelőként helyezkedhetek majd el – mondja Noémi, akit gyermekkora óta a pedagógusi hivatás érdekli a legjobban. Ezért amikor eljött a döntés ideje, nem volt kérdéses, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni, mert úgy gondolja, hogy megvan benne a szakmához szükséges kellő türelem, empátia, és a gyerekekkel is megtalálja a közös hangot.
A szekszárdi képzés az elméleti ismereteken túl nagy hangsúlyt fektet a gyakorlatra is, hiszen a kisgyerekekkel való foglalkozást nem lehet csak a tantermekben elsajátítani, ezért sok időt töltött bölcsődékben, óvodákban, ahol gyerekek között tanulhatta meg a szakma rejtelmeit.
– A gyerekekkel való önálló munka volt a legnagyobb kihívás, de a leghasznosabb része is a tanulmányaimnak. Megismertem a saját képességeimet, erősségeimet, de azt is, hogy a későbbiek során miben kell még fejlődnöm. Szekszárd nagyon szép város, szerettem ott élni, jó barátokat, ismerősöket szereztem az egyetemen és a kollégiumban is – ecsetelte Noémi, aki mindenkinek ajánlja a képzést, akiben megvan a gyermekszeretet, az empátia, a kreativitás, a jó kommunikációs képesség és a türelem.
Elmondása szerint hároméves magyarországi tanulmányai alatt sokszor feltettek neki furcsa kérdéseket is: „Hogyhogy ilyen jól beszélsz magyarul?”, „Ha nem Magyarországon élsz, miért ide jársz egyetemre?”, „Milyen a tengerparton élni?”, „Ha magyar vagy, miért élsz Horvátországban?” Ezekre egy idő után már csak egyszavas válaszokat adott: „Trianon”.
Csak pár lépésre van a diplomától, így most az a legnagyobb kérdés, hogyan tovább?
– Szeretném folytatni a tanulmányaimat, de nem kizárt az sem, hogy munkába állok. Arról még nem döntöttem, hogy itthon vagy esetleg Magyarországon-e, de bizakodó vagyok, hiszen hiányszakma a kisgyermekgondozói – mondja Noémi államvizsgára készülés közben.
