Rózsika, amikor férjhez ment Andráshoz, nagyon boldog volt. Úgy érezte, mintha két legyet ütött volna egy csapásra. Két szerető szívet kapott, mert az anyósa jó asszony volt. Szülői szeretet hiányában párja édesanyja Rózsikának többet jelentett, mint egy egyszerű anyós. Hálás volt neki, hiszen ő szülte és nevelte fel azt az embert, akit szeretett. Ám nem minden szülő érzi, hogy hol a határ, amikor a gyereke önálló életet kezd.
Rózsika is csak hosszú hónapok után kezdte furcsállni, hogy András néha több időt tölt anyjával, mint vele. Egy anyóssal nem lehet versenyezni: a főztje mindig is a legjobb marad, hiszen az a szeretet íze. Azt kóstolja meg a gyermek először. Rózsika főztjét sosem dicsérték. Csak sokára vette észre, hogy akkor lehetett volna őszinte része ennek a kapcsolatnak, ha mindent úgy csinált volna, ahogy az anyósa, aki „természetesen” mindent jobban tudott. A Rózsika helyett elvégzett házimunka után mindig azt mondta, „jobb, ha én csinálom”. Rózsika többször próbált vele beszélni, hogy érti és megérti – bár nem érezhette azt, amit ő, hiszen még nem volt édesanya –, de ez már több a soknál. Erre semmit nem tudó és semmihez nem értő nőnek nevezte. Andrásnál is próbálkozott, de hiába. Mintha már ő lett volna a felesleges harmadik ebben a kapcsolatban…
Amikor őszintén elmondta Andrásnak az érzéseit, és azt, hogy nem szeretne tovább így élni, párja hálátlan személynek nevezte. Tudta, hogy így fog reagálni, de arra nem számított, hogy egyáltalán nem akar változtatni a helyzeten. Rózsikának ez nagyon fájt, és úgy döntött, hogy Andrást választás elé állítja. De amikor összecsomagolta a holmiját, András nem próbálta őt visszatartani, vagy valamilyen ígérettel megnyugtatni. Nyugodtan ült a tévé előtt, és hagyta, hogy becsukódjon az ajtó Rózsika mögött. Nem félt a magánytól, a bizonytalanságtól. Tisztában volt a saját értékeivel, és bátran nekivágott az új életnek. Úgy érezte, hogy nem veszített semmit, mivel nem is volt igazi házasélete. Hiába szerették egymást, nem sikerült egy új családot létrehozniuk. Ha jöttek volna a gyerekek, akkor ő is megtudta volna, mit jelent anyának lenni, és biztos volt benne, hogy úgy nevelte volna őket, hogy egészséges felnőtté váljanak, és hogy – saját példájából kiindulva – életük párját megbecsüljék. Bátran nézett a jövőbe, és remélte, hogy meg fogja találni a megfelelő, egészséges kapcsolatot, amelyben mint feleség helyt tud majd állni.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
