A közös történelem, a bajtársiasság és a magyar-horvát kapcsolatok jegyében tartottak megemlékezést június 10-én a pólai (Pula) Haditengerészeti temetőben a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapján.
A zágrábi magyar nagykövetség által rendezett összejövetelen megkoszorúzták a Szent István csatahajó elsüllyedésekor életüket vesztett magyar tengerészek emlékére állított emlékművet és emléktáblát.
Az eseményen beszédet mondott Demcsák Csaba, Magyarország zágrábi nagykövete, Vito Paoletić, Pula alpolgármestere, valamint Jessica Acquavita, Isztria megye zsupánhelyettese.
Demcsák Csaba, Magyarország zágrábi nagykövete beszédében azt hangsúlyozta, hogy a pólai haditengerészeti temető Európa egyik legnagyobb katonai sírkertjeként a közös múlt és a történelmi sorsközösség fontos emlékhelye. Mint fogalmazott, a sírkövek annak a korszaknak az emlékei, amikor magyarok, horvátok és az Osztrák-Magyar Monarchia más népei együtt, vállvetve védelmezték az Adria térségét. A nagykövet felidézte, hogy Póla egykor az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének egyik legfontosabb központja volt, ahol „a közös flotta szíve dobogott”.
A mintegy 22 ezer négyzetméteres területen fekvő temetőben több mint 150 ezer katona és tengerész nyugszik, ami jól mutatja a város egykori katonai jelentőségét. A sírkertben a mai Pula lakosságának mintegy háromszorosát temették el az elmúlt másfél évszázad során.
A temető azonban az idő múlásával egyre rosszabb állapotba került. A síremlékek jelentős része megkopott, a feliratok sok helyen nehezen olvashatók. A magyar vonatkozások feltárásában fontos szerepet vállal a HMDK Isztria megyei szervezete.
A közösség tagjai a több mint 150 ezres nyilvántartásban mintegy 157 magyar nevet találtak, amelyek a temetőben nyugvó magyar katonák és tengerészek emlékét őrzik. A sírfeliratok alapján pedig 15 magyar tengerész nyughelyét sikerült pontosan beazonosítani; ezeket a sírokat piros-fehér-zöld virágokkal jelölték meg, hogy a látogatók számára is láthatóvá váljon a magyar jelenlét.
A június 10-ei megemlékezés középpontjában ezúttal is a Szent István csatahajó tragédiája állt. A Fiuméban (Rijeka) épített hadihajó a magyar ipar és hajógyártás egyik kiemelkedő alkotása volt. 1918. június 10-én, az első világháború utolsó évében az olasz haditengerészet támadása következtében elsüllyedt. A katasztrófában 89 magyar tengerész és több horvát matróz vesztette életét.
Demcsák Csaba beszédében arra is rámutatott, hogy a történelem tanulságai ma is aktuálisak. Kiemelte: a béke, a biztonság és a stabilitás nem magától értetődő értékek, ezért Európa népeinek közösen kell dolgozniuk azok megőrzésén. Hangsúlyozta, hogy Magyarország és Horvátország ma már nemcsak szomszédos országok, hanem NATO-szövetségesek és európai uniós partnerek is, a közös emlékezés pedig hozzájárul a két nemzet kapcsolatainak erősítéséhez.
A koszorúzási ünnepségen jelen voltak a magyar közösség képviselői, valamint Isztria megye és Póla város vezetőinek képviselői is. A nagykövet külön köszönetet mondott a helyi önkormányzatoknak, az Alfalusi Vegyes Karnak, valamint a pólai Móricz Zsigmond Magyar Kultúregyesületnek és tagjainak a megemlékezés megszervezésében nyújtott támogatásért.
A Szent István csatahajó emlékének ápolása évtizedek óta fontos része a magyar haditengerészeti hagyományok megőrzésének. A hajó roncsai ma is a tengerfenéken nyugszanak, mintegy 65 méteres mélységben. Maradványait az 1970-es években fedezték fel, később magyar búvárok több alkalommal is fölkeresték a roncsot. 2008-ban, az elsüllyedés 90. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a hajó maradványainál.
A magyar Országgyűlés 2017-ben nyilvánította június 10-ét a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapjává, és kezdeményezte emlékmű állítását a pólai Haditengerészeti Temetőben. Azóta minden évben koszorúzással emlékeznek meg azokról a magyar tengerészekről, akik szolgálatuk teljesítése közben vesztették életüket.
A résztvevők a haditengerészeti temetőben a HMDK Isztria megyei szervezete által 2004-ben állított kétnyelvű emléktáblánál is tisztelegtek a hősök előtt.
Noha a síremlékek feliratai lassan lekopnak, az emléktábla, az emlékmű és a megjelölt sírok továbbra is azt hirdetik, hogy a pulai temetőben magyar tengerészek és katonák is nyugszanak, akiknek az emléke a közös magyar-horvát történelem része.
