A Drávatáj tévéstúdió stábja tavasszal a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába szegődött, céljuk a Zrínyi és Frangepán (Frankopan) nemesi családok történetének a feltárása, az utat ősszel folytatták. A sorozat kilencedik része Crikvenicába kalauzolja el az olvasót, ahol kiderült: a ma népszerű tengerparti üdülőváros egyetlen épületből – egy pálos kolostorból – született, amelyet a Frangepánok alapítottak a 15. század elején.
A tenger és a Dubračina folyó találkozásánál ma szállodák, éttermek és sétányok várják a látogatókat. Kevesen tudják, hogy Crikvenica története nem a turizmussal és nem is a kikötővel kezdődött, hanem egy templommal, majd egy kolostorral, amely meghatározta a település fejlődését.
A város alapításának időpontja pontosan ismert: 1412. augusztus 14. Ezen a napon IV. Frangepán Miklós Modrušban kiállította azt az adománylevelet, amellyel engedélyezte egy pálos kolostor építését a Szűz Máriának szentelt kistemplom mellett. Ebben az okiratban szerepel először a település neve: Crikvenica. A kolostor alapítása nem csupán egyházi döntés volt: egy egész város születésének a kezdete. A pálos szerzetesek – a „fehér barátok” – Magyarországról érkeztek, és már ekkor komoly szellemi és kulturális erőt képviseltek. A Frangepánok bőkezűen támogatták őket: telket, kiváltságokat és vámszedési jogot kaptak, majd engedélyt egy fűrészmalom építésére is. A család más tagjai – Frangepán János, Frangepán Márton – szintén földeket és szőlőket adományoztak nekik, később más főnemesi családok is követték példájukat.
A pálosok középkori „tudásközpontja”
A kolostor több mint négyszáz éven át volt a Vinodol-völgy kulturális és tudományos központja. A pálosok – akárcsak a többi szerzetesrend – tevékenysége messze túlmutatott a vallási szerepen: földet műveltek, gyógyítottak, gyógyszereket készítettek, gyermekeket tanítottak, könyvtárat és kórházat működtettek. Az épület egyszerre szolgált kolostorként és erődként: masszív kőfalak, saroktorony, zárt belső udvar, ciszterna jellemezte. A szerzetesi élet terei – cellák, kerengő, refektórium (ebédlő), könyvtár – ma is jól beazonosíthatók a fennmaradt alaprajzok alapján. A török idők után a rend újjászerveződött, és Crikvenica lett a pálos növendékek tanulmányi központja, a Studium Generale. A 17. században I. Lipót király visszaadta a pálosoknak azokat a birtokokat, amelyeket korábban a Zrínyiek foglaltak el. A templomot 1659-ben felújították és barokk stílusban kibővítették. A fordulópontot II. József rendelete jelentette: 1786-ban a pálos rendet feloszlatták. A kolostor könyvtárát szétszórták, a glagolita feljegyzések eltűntek, és a műkincsek sorsa jórészt ma is ismeretlen.
A falak azonban tovább éltek – új funkciókban. A 19. század végén katonatiszti szanatórium, később gyermekotthon és üdülő működött bennük.
Kolostorból szálloda
Ma Hotel Kaštel néven fogadja a vendégeket. A szállodai átalakítás ellenére a kolostor eredeti szerkezete – a kerek saroktorony, a zárt udvar, a víztároló – ma is felismerhető. A folyosón máig látható a pálos rend címere: két oroszlán, „akik” egy pálma alatt kenyeret törnek. Crikvenica fejlődése innen indult tovább. A kolostor körül alakult ki a település, majd a környező falvak – Selce, Dramalj, Jadranovo – és a Vinodol-völgy városai is a pálosok szellemi és gazdasági hatásának köszönhetik fejlődésüket. A környék jellegzetes építészeti stílusa – a zárt udvaros kőházak, a szűk utcák – a középkori kolostori mintát követik. A crikvenicai kolostor nem egyszerű műemlék, hanem a város identitásának bölcsője. Falai között nemcsak szerzetesek éltek, hanem kultúra, tudomány és város született.
