A Drávatáj tévéstúdió stábja még tavasszal elindult a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába, ezúttal a Zrínyi és a Frangepán (Frankopan) családok történetét kutatva. Az állomásokon Radonić Margit idegenvezető volt a segítségünkre, ő kalauzolt bennünket a távoli múlt felidézésének a szándékával zajló utunkon. A 8. résszel egy történelmi utazás végéhez érkeztünk – de az út mégsem ér véget.
Utolsó állomásunk a Vinodoli-völgy, ahol a hegyek közé rejtett várak, Drivenik és Grižane, újabb darabjai annak a történelmi kirakósnak, amelyet a két nagy nemesi család évszázadokon át épített.
Drivenik – a láncszem a part és a belső vidék között
A Vinodol szűk völgyében, a hegyek között áll Drivenik vára. Nem a legnagyobb, de annál fontosabb láncszem volt a Frangepánok birtokrendszerében. Stratégiai elhelyezkedése révén a tengerparti és a belső várak közötti összekötő szerepet töltött be. Driveniket is magyar királyi adományozás juttatta a Frangepán családnak, így vált a hatalmas földbirtokrendszer részévé, amely egyszerre szolgálta a magyar állam érdekeit és a család dinasztikus ambícióit. Később a Zrínyiek is hasonló logika mentén gondolkodtak: nemcsak harcolni, hanem építkezni is tudni kell. Ezekben a kevésbé ismert, eldugott várakban érthető meg igazán, hogyan működött a nemesi hatalom hálózata a magyar uralkodói rendszer részeként horvát földön.
A Vinodoli-völgy már az ókorban is jelentős szerepet játszott. Római neve Vallis Vinearia volt, ami a kiváló szőlőtermesztésre utalt. A bor völgyeként ismert terület egyszerre volt fontos közlekedési útvonal és termékeny vidék. A környék birtokai előbb Frangepán Mártonhoz kerültek, majd örökségként Bernardhoz. A XIII. században épült várat IV. Béla adományozta a családnak hadi érdemeikért. Az építkezés és bővítés évszázadokon át zajlott, és végül kialakult a ma is látható téglalap alapú erődítmény. A reneszánsz stílusban átépített vár az 1500-as években Frangepán Iván tulajdonában volt. A családi birtokok modruši felosztását követően hozzá került a terület, majd később ismét Márton birtokát képezte. A Frangepánok kihalása után a Zrínyiek örökölték meg, akik tovább erősítették, hiszen Vinodol közlekedési és szállítási szempontból kiemelkedő fontossággal bírt. A Zrínyiek 1671-ig birtokolták, egészen Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf Ferenc bécsújhelyi kivégzéséig. Ezután a magyar és osztrák kamara fennhatósága alá került, majd az 1750-es földrengés tovább rontotta az állapotát. A lakosság fokozatosan lehúzódott a völgybe, a vár pedig elhagyatottá vált.
Grižane – a sziklára épített örökség
A hegyek között magasodó Grižane romjai a Frangepánok egykori hatalmáról tanúskodnak. Ez a vár a család egyik mellékágának központja volt, és jól mutatja, mennyire széttöredezett az örökségük. Bár a magyar történelmi emlékezet ritkábban említi, innen származó rokonok aktívan részt vettek a Magyar Királyi Tanácsban, katonai szolgálatban és az országgyűléseken. Grižane kastélya így a horvát mellett a magyar regionális politika lenyomatát is magán viseli. A dicsőség, amely itt bontakozott ki, végül Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc véráldozatában pecsételődött meg. Nevének jelentése is árulkodó: a „griž, grižan” az élő sziklát jelenti, s valóban, a várat szinte a sziklákba építették. Stratégiai helyzete révén fontos szerepet játszott a szállításban és kereskedelemben is. Kikötője az alatta fekvő Kotor volt – a mai Crikvenica elődje. A közelség miatt Kotor és Grižane együtt kulcspontot alkottak a tengerhez való hozzáférésben. A birtokos Frangepán Márton a pálos rendet is befogadta birtokaira. A fehér ruhás magyar szerzetesek a XIII. század közepén alapított rendként itt is kolostorépítésre kaptak lehetőséget, ahogy a trsati várnál a ferencesek. Így Grižane nemcsak katonai és gazdasági, hanem vallási szempontból is jelentős helyszínné vált.
