Tévéstúdiónk, a Drávatáj történelmi sorozata ezúttal Novi Vinodolski óvárosába kalauzol el bennünket, arra a helyre, ahol a horvát jogállamiság alapjai megszülettek, és ahol a magyar–horvát közös múlt nem elmélet, hanem kőbe vésett valóság.
A város fölé magasodó Kvadrac-torony nemcsak Novi Vinodolski jelképe, hanem a Frangepánok és Zrínyiek örökségének egyik legbeszédesebb tanúja is. Itt, a Vinodoli-síkság és az Adria találkozásánál a történelem nem lezárt fejezet, hanem folyamatos párbeszéd múlt és jelen között.
Jog, hatalom és örökség
Novi Vinodolski már a római időkben is stratégiai jelentőségű hely volt Senia és Tarsatica között, igazi történelmi súlyát azonban a középkorban nyerte el. A 13. században a Frangepán család egyik legfontosabb központjává vált, ekkor épült fel a hatalmas várkastély és annak legmarkánsabb eleme, a 18 méter magas, négyszögletes Kvadrac-torony.
1288-ban e falak között született meg a Vinodoli törvénykönyv, a horvát középkori jogélet alapdokumentuma. Különlegessége, hogy horvát nyelven, glagolita írással készült, amikor Európa nagy részén még kizárólag a latin volt használatos. A Frangepánok és kilenc szabad vinodoli város képviselői által aláírt törvénykönyv nemcsak helyi szabályozás volt, hanem a horvát jogtörténet egyik legkorábbi és legfontosabb mérföldköve.
A kastély a Frangepánok birtokában maradt egészen 1671-ig, amikor kivégezték Frangepán Ferenc Kristófot, a Zrínyi–Frangepán összeesküvés (a magyar történelemkönyvekben Wesselényi-összeesküvés) mártírját. Halála után az uradalom a magyar kamara kezelésébe került, majd 1692-ben Bécs birtokába. A 18. század közepére a fenntartási költségek miatt a kastély kétharmadát lebontották, a megmaradt részt megerősítve lakókastéllyá alakították – így nyerte el mai, megcsonkított, mégis karakteres formáját. A Kvadrac-torony azonban megmaradt, míg az egykori hengeres rondella ma már csak a főtér kövezetében kirakott kőalaprajz formájában idézi fel önmagát.
Több korszak emlékezete
A 19. századtól a falak új szerepet kaptak: 1845-ben, az illír mozgalom idején itt hozták létre a horvát Nemzeti Könyvtárat és Olvasókört Josip Mažuranić kezdeményezésére, amely Novi Vinodolski kulturális életének központjává vált. 1951-ben Juraj Potočnjak tanár alapította meg a Nemzeti Múzeumot, amely ma a város és környéke múltját mutatja be 1288-tól napjainkig, gazdag régészeti, néprajzi és művészeti anyaggal.
Novi Vinodolski története szorosan összefonódik a Zrínyi család sorsával is. A Frangepánok rokoni kapcsolatai révén a város bekerült abba a történelmi ívbe, amely végül Szigetvárnál és Zrínyi Miklós hősi halálában teljesedett ki. Török betörések, velencei dúlások és a Habsburg-közigazgatás nyomai mind jelen vannak a város arculatán, mégis megmaradt a Kvadrac-torony, az óváros szűk utcái és a Frangepán-kastély falai. Novi Vinodolski így egyszerre a horvát államiság bölcsője, a magyar főnemesi múlt emlékhelye és egy élő kulturális tér, ahol a közös történelem ma is értelmezhető és átélhető.
